Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)

II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Gallatz János - dr. Kozma Jánosné: Söripar

SÖRIPAR 537

sa új volt az iparban, s nemzetközi viszonylatban is a legmodernebb megoldások közé tartozott.

A nagykanizsai malátagyár beindulása után kezdődött el a kőbányai Ili. telepi malátagyár rekonstrukciója. A rekonstrukciós munkák alatt a meglevő malátagyárak termelését növelni kellett, mert a sörigény tovább nőtt. Az új nagykanizsai malátagyár sem tudta kielégíteni a növekvő szükségletet. A nehéz fizikai munkát igénylő szérűcsíráztatás, a tűzveszélyes, nehezen gépesíthető, padlásos és faszekrényes anyagtárolás, az elavult, széntüzelésű aszalók meghatározták a fejlesztés irányát. így a csíráztatódobok korszerűsítése, új, gőzfűtésű aszalók és betonsiló-rendszerű tárolók készültek el a III. telepi malátagyári rekonstrukció alatt. Itt megszűnl a szérűcsíráztatás, NDK- és csehszlovák gyártmányú szaladin gépi csíráztatókat és gőzfűtéses, teljesen automatizált síkaszalókat építettek be. Az újjáépített malátagyár 1977-ben kezdett termelni, teljes kapacitása évi 20 ezer tonna lett.

A sörgyártás területén a pécsi Pannónia Sörgyár új főzőházának építése volt az eleő nagyobb beruházás, amely a kazánház és az erőműtelep megépítése után, 1965-ben kezdett üzemelni. Az új malmi berendezéssel ellátott főzőházba gőzfűtésű főzőüstök, Steinecker-gyorsszűrő, színlétartály, pótanyagfeltáró berendezés került. A főzőház ugyan hagyományos elven működött, de az országban

Malátagyári csíráztató szekrények az 1970-es évekből Forrás: Gyárismertető füzet a Borsodi Sörgyárról