Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Gallatz János - dr. Kozma Jánosné: Söripar
SÖRIPAR 527 ván Tápszerművek Rt.-gal közösen 1934-ben megvásárolta a Fővárosi Sörfőző Rt. részvényeinek többségét, és a gyárat leállították. 1935-től így már csak két nagy cég uralta a sörpiacot — a Részvény és a Polgári —mivel a vidéki sörgyárakat már korábban érdekeltségükbe vonták. A gyárak között fennálló kartellszerződés szerint a vállalatoknak egymásnak részletes jelentési és beszámolási kötelezettségük volt. Megállapították a termelési kontingenseket, rögzítették a budapesti és a vidéki üzemek sörfőzésének arányát, szabályozták a sörök Balling-fokát, az árak kialakításának módszerét és a termeléshez és az értékesítéshez kapcsolódó egyéb tevékenységet. A gyárak közötti koordinációt a Fővárosi Sörfőzők Egyesülete végezte. Ebben az időszakban elsősorban hordósört termeltek, csak kevés került palackban piacra. A sörök minősége ismét eltolódott az erősebb sörök felé. Sörtermelés és malátaexport A háború után a csökkent belföldi fogyasztás mellett a sör kivitelének folytatására sem volt lehetőség, mert a környező államok magas védővámokat léptettek életbe. A tengeren túli exportlehetőséget pedig a hatalmas német, angol és belga sörgyárak kínálatai hiúsították meg. Ennek következtében a sörexport majdnem teljesen megszűnt, 1931 és 1938 között évente alig 1500 hektolitert tett ki. Gyakorlatilag megszűnt a sörimport is. A termelés csökkenése következtében a söriparban dolgozók létszáma az 1925. évi mintegy 3000 főről 1933- ra 60%-kal csökkent, s így alig haladta meg az 1000 főt. A sörtermelés — a gazdasági helyzet némi javulásával összhangban — az 1930-as évek második felében ismét emelkedett, és az 1937—1938-as esztendőben megközelítette a 300 ezer hektolitert. Budapestre jutott ennek 92%-a. Az egy lakosra jutó sörfogyasztás ekkor 3,4 liter volt. Ehhez a még mindig igen alacsony sörtermeléshez az is hozzájárult, hogy az erős sör drága ital volt. 1938-ban 1 liter bor árán csak 0,75 liter sört lehetett vásárolni. 1938-tól a területgyarapodás, a gazdasági helyzet javulása, valamint az 1940. évi rossz bortermés miatt a sörtermelés ismét jelentősen emelkedett, és 1940—1941-ben elérte az 1,6 millió hektolitert. A termelés ezután elsősorban a megnehezült kereseti viszonyok, az árpabeszerzési nehézségek és a háborús körülmények miatt újból csökkent, és 1943—1944- ben 1 millió hektoliter alá esett vissza. Az I. világháború után a sörtermelés visszaesése következtében különösen megnőtt a malátaexport jelentősége, mert a sör- és malátagyárak így igyekeztek helyzetükön javítani. 1921-ben a malátaexport már több mint 4000 tonnát tett ki. Az 1929-es gazdasági válság ugyan visszavetette a malátaexportot is, de a válság után a malátaexport újból emelkedett, és elérte az évi 40 ezer tonnát. Az 1929—1938-as évek közötti 10 év átlagában az összes termelt malátának csak 15%-át használták fel a hazai sörgyártáshoz, 85%-át exportálták. A sör- és malátagyárak malátaeladási szindikátusba tömörültek, és közös
