Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Gallatz János - dr. Kozma Jánosné: Söripar
520 SÖRIPAR tás bevezetésekor — némileg csökkentették. Ez volt érvényben egészen 1899-ig. A sört azonban időközben nemcsak a gyári ás során, hanem a fogyasztást illetően is megterhelték adóval. A fogyasztási adót 1881 áprilisában vezették be. Ezt az adót az állam mindinkább növekvő pénzügyi szükségletei miatt többször felemelték, majd 1888-ban italmérési adót is rendszeresítettek. A sörfogyasztási és italmérési adó nem vette figyelembe a sör minőségét — erősségét —, hanem az eladott hektoliterek után kellett fizetni. E kétfajta adót 1893. január 1-től egyesítették, majd 1900. január 1-től megszüntették, helyébe a termelő által fizetendő söradópótlék lépett. Ekkor történt az adózásban a legjelentősebb változás, mert — az addigi, csak a mennyiséget figyelembe vevő fogyasztási adó helyett — a söradópótlékot is a söradóval azonosan, a sör menynyisége és minősége figyelembevételével kellett fizetni. A magyar söripar története szempontjából igen lényeges, hogy hazánkban a sört terhelő összes adó jelentősen több volt, mint Ausztriában. A XX. század elején a kormány által továbbra is fenntartott magas adó ellenére igen jelentősen emelkedett a sörtermelés, és tovább csökkent a sörgyárak száma. Az 1910-es évekre Magyarországon már csak 86 sörgyár volt, ezek termelése az utóbbi 15 év alatt kétszeresére nőtt, és elérte az évi 3,2 millió hektolitert. A sörtermelés ilyen jelentős felfutásához nagymértékben hozzájárult a városi lakosság — elsősorban a Budapesten élők — gyors növekedése és az A Dreher-sör hódító útra indul 1910 körül Forrás: Söripar, 1913. december
