Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Tamás László: Boripar
Boripar 495 A Soós Isnán Élelmiszeripari Szakközépiskola Budafokon, 1904 a községek elöljáróit utasították, hogy aki az előző évben létesített munkaviszonyát nem újítja meg. vagyis kellő indok nélkül elhagyja, azt toloncolják ki. A háborús időszak alatt a gyenge művelés és a zsaroló metszés következtében igen nagy volt a termésingadozás (mintegy 3—6 millió hektoliter). Az akkori újságcikkek alapján arra lehet következtetni, hogy az 1917-es 6 millió hektoliteres rekordtermésben a borkereskedők mesterkedései is szerepet játszottak. Az I. világháború idején kb. 2 millió hektoliter volt a magyar borexport. Ebben az időben a tudományos módszerek alkalmazása a borászatban is lendületet kapott. A fejlődés gyorsítása érdekében a szakemberképzésnek is nagyobb jelentőséget tulajdonítottak. Az 1901-ben alapított Magyar Királyi Pincemester Tanfolyam időtartamát egy évről másfél évre növelve Vincellér Képeidét alakítottak ki. Az itt végzettek pincemesteri és vincellérbizonyítványt kaptak. Ez az intézmény patronálta az ország hat nagyobb borvidékének központjában alakult vincellériskolákat. Javaslatokat dolgozott ki az e tájon alakult szőlészeti és borászati főfelügy előségek és felügy előségek szakmai működtetésére. Az intézmény ma is borászok képzésével foglalkozik Budafokon, Soós István Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet a hivatalos neve.
