Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
I. rész. Az élelmiszerek előállítása és forgalma a feudalizmus korában
AZ ÉLELMISZERIPAR TÖRTÉNETE A TÖRÖK KIŰZÉSÉIG 43 nem az uradalmi tisztikar asztalára is jutott belőle. Az udvarbírák évi járandóságába többek között néhány hordó sört is beleszámítottak, vagy a sörfőzést követően kaptak belőle meghatározott mennyiséget, mint például a rozgonvi tiszttartó, akit minden nevelésből 50 icce — mintegv 43 liter — sör illetett meg. A majorsági sörfőzést azonban elsősorban a hasznot hajtó árutermelés céljából szorgalmazták a földesurak. 1614-ben meghagyták a bajmóci (Bojnice. Csehszlovákia) udvarbírónak, hogy ,.az serfőzés környül vigyázzon, hogy jó sert főzzenek. ki nemcsak az mi korcsmánkon keljen el, de még az idegen falukra is pénzen elkelhessen . Hasonló igénnyel léptek fel 1623-ban Tőketerebes (Trebisov, Csehszlovákia) földesurai: ,.. . .az udvarbírák sert főzessenek bőven, hogy annak fogyatkozása ne legyen, hanem az korcsmákon és az jószágban árultassék. . .“szünet nélkül. A földesúri kocsmárosokon kívül 1668-tól az ungvári uradalom egésztelkes jobbágyainak is ki kellett mérniük egy-egy hordó sört évente, ezzel egyidejűleg az udvarbírót jó sörfőzők félfogadására, komlóskertek létesítésére, majorsági árpa vetésére, az esetleges hiányt elkerülendő felvásárlásra, azaz a sörfőzés minden eszközzel történő fokozására intette a földesúr. Időnként mind a sörfőzők, mind a munkájukra felügyelő udvarbírák kísérletet tettek arra. hogy a földesúri kocsmán saját hasznukra méressenek sört. Természetesen ezt megtorolták a birtokosok, ha tudomást szereztek róla, miként Kassa városa is vizsgálatot indított a hivatalukkal visszaélő városi tisztviselők ellen. A malmokhoz hasonlóan helyenként a földesúri kocsmákat és a sörfőzőházakat is bérbe adták. így kötött bérleti szerződést 1678-ban Thököly Imre ..hites szolgájával”, Efraim zsidóval, aki az uradalom gabonájából sört és pálinkát készíttetett egy-egy sör- és pálinkafőző, továbbá két sörfőző legény félfogadásával. A bérleti szerződés pontjai arról tanúskodnak, hogy az uradalom a készpénzjövedelem biztosítására törekedett, költségkímélő céllal a kocsmáros sem pénzbért kapott, hanem esztendőnként tíz hordó — általa kimért — sör ára volt fáradozásának jutalma. Egyes uradalmakban külön ,.serkocsmárosokat tartottak. akik megbízatásukkal egy időben négy-négy tallért, azaz egy mesterember havi bérének megfelelő összeget fizettek a földesúrnak. Fogaras vidékén volt ez jellemző az 1660-as és az 1670-es években. Az uradalmi számadások nem hagynak kétséget afelől, hogy a sörfőzés jelentős jövedelmet hozott a földesurak számára, de ahol egyidejűleg ismert a sör- és a borhaszon nagysága, ott egyértelműen a bor javára billen a mérleg nyelve. Hasonlóan alakult a sör- és a borhaszon aránya a városgazdaság keretein belül is. A XVI—XVII. század fordulóján Rozsnyónak több mint négyszer annyi bevétele származott a borból mint a sörből. Pozsony városa híres volt a szőlőművelésről. de azért a városi kocsmákon kimért sörből is tisztes jövedelmet húzott. Pokárjoaaal rendelkező városi lakosságunk saját házában főzhetett sört. Ha beérte a családi szükséslet kielégítésével, akkor a ház asszon)a különösebb korlátozás nélkül nevelhetett sört. A messze földön híres, még a német utazók által is felségesnek tartott, szepesi sört asszonyok főzték a XVI -XVII. században.
