Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)

II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Szenes Endréné dr.: Konzervipar

Konzervipar 425 gépes tervezését, és sűrítőüzemükben üzembe helyezték a DIOGENES folya­matszabályozási rendszert. A bővülő termelés nyersanyagellátási gondokat vetett fel, amelyeknek kikü­szöbölésére kormányhatározat írta elő a zöldségtermesztés fejlesztésének fel­adatait. Ennek első kedvező eredménye a zöldségtermelési kedv fokozódása volt. A gazdaságok szívesen vállalkoztak a gépesített agrotechnikával, kis mun­kaerő-felhasználással, gazdaságosan termelhető paradicsom, zöldborsó, zöld­bab termelésére, a háztáji lehetőségek kihasználásával növekedett a felvásárolt uborka mennyisége, viszont gondot okozott az egyéb zöldségfélék (karfiol, zel­ler, spárga, póréhagyma) biztosítása. A termelési kedv fokozásához az árszín­vonal emelkedésén és egyes támogatásokon (pl. gépvásárlási kedvezmény, nö­vényvédelmi hozzájárulás) kívül jelentősen hozzájárult a konzervipar szervező­­munkája. Az ipar — mint a zöldségtermelés integrátora — nem vevőként, hanem aktív partnerként segítette a mezőgazdaságot a zárt rendszerű zöldségtermesztési technológiák bevezetésében. A hetvenes évek elejétől kezdve a zöldségtermelő gazdaságokkal hosszú távú szerződéseket kötött. A szűkülő munkaerőpiac sür­get^ feladattá tette a betakarítás gépesítését. Az ipar tevőleges közreműködésé­vel 1975-ben már a zöldborsó 100, a zöldbab 52, a vöröshagyma 55, a paradi­csom 6 és a fűszerpaprika 2%-át takarították be géppel a gazdaságok. Az egy helyen nagy tömegben jelentkező nyersanyagot célszerű volt a termőhelyen fel­dolgozni. Ezt az előfeldolgozó telepek hálózata segítette. (Paradicsomlé-nyerés, paprika-, hagyma-, gyökérzöldség-tisztítás, alma-, körtehámozás, szilva- és barackfelezés, fűszerpaprika-csipedés, összesen 120 ezer tonna.) A szállítás meggyorsítása céljából a gyárak áttértek a nagy egységű szállító­­eszközök alkalmazására (tartályláda, konténer, tankautó). A termelők és fel­dolgozók közös érdekeltségének biztosítására terjedt a nyersanyagok objektív beltartalmi értékelés alapján történő átvétele. Zöldborsónál általánossá vált a FINOMÉTER műszer alkalmazása (KPKI szolgálati szabadalma, feltaláló Vágner Endre), amelyből a nyolcvanas évek közepére bel- és külföldön 1500 da­rab értékesült. Kísérleti stádiumba lépett a paradicsom, zöldbab, vöröshagyma műszeres minősítésének megoldása. Jelentősen hozzájárult a zöldségtermelés nagyipari módszereinek terjedésé­hez a bázisgazdaságok rendszerének fejlődése. 1975-ben a 60 ezer hektár szer­ződéses zöldségtermő területnek 70%-án bázisgazdaságok gazdálkodtak, és adták a szerződött 736 ezer tonna zöldség 56%-át. Az iparnak különösen az jelentett nagy előnyt, hogy ezzel a szerződéses partnerek száma a korábbinak kb. egytizedére csökkent. Az évtized végére a termelés növekedésének dinamikája visszaesett. A szo­cialista országokba irányuló export stagnált, a terméktöbblet a belföldi piac maradéktalan ellátását és konvertálható árualap megteremtésével a tőkés ex­port növelését célozta meg. Hátrányosan érintette a konzervipart az élelmiszer­­ipari gépgyártás átszervezése. Korábbi bázisát kormányhatározat más tárcá-

Next

/
Thumbnails
Contents