Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Balatoni Mihály: Tejipar
Tejipar 389 Trösztnek együttműködésével 1958-ban megindult a posztgraduális (egyetemi oklevéllel rendelkezők számára) tejipari szakmérnökképzés, amely 1960-ig kétéves nappali, majd azóta levelező oktatás formájában folyik. Dr. Baintner professzor nyugalomba vonulása után a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Mosonmagyaróvári Kara dr. Pulay Gábor —- Tejgazdasági és Mikrobiológiai Tanszék — vezetésével átvette a tejipari szakmérnökképzést. Dr. Pulay Gábor (1925—1975) a Tejgazdasági Kísérleti Intézetben 18 éven át, 1971-től tanszékvezető egyetemi tanárként dolgozott, biokémiai, mikrobiológiai kérdésekkel foglalkozott, és — nemzetközi szinten is — kiemelkedő eredményeket ért el. A szakmérnöki oktatás mellett 1961—1962-ben indult meg a felsőfokú szaktechnológus-képzés, amely 1970-től üzemmérnökképzéssé fejlődött. Az Élelmiszeripari Főiskola két jogelődjében, a Budapesti és a Szegedi Felsőfokéi Élelmiszeripari Technikumban hároméves szakképzés keretében egy-egy iparági — pl. tejipari — szakképzés indult meg, amelyet 1967-ben három-három iparágat átfogó (így hús-, baromfi- és tejipari) szakra szerveztek át, és Szegedre profiloztak. 1970-től az intézményt főiskolává fejlesztették. A tejiparban az oktatásfejlesztés eredményeként 1982-ben mintegy 750 egyetemi és főiskolai végzettségű dolgozó volt, akik közül több mint 100 tejipari szakmérnök. 1966-ban még csak 250 felsőfokú képzettségű dolgozó volt az iparban. Ultraszűrő berendezés a kisteleki fehérsajtgyártó üzemben, 1978 Forrás: a Tejgazdasági Kísérleti Intézet képanyaga
