Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Balatoni Mihály: Tejipar
Tejipar 387 Kas k aval sajígy ártó aggregül Forrás: Budapesti Élelmiszeripari Gépgyár-KOMPLEX Nagyberendezések Export-Import V. prospektusa A tejipari dolgozók munkakörülményei a felszabadulástól A dolgozók helyzete és munkakörülményei a felszabadulás után alapvetően megváltoztak. Megalakultak az üzemi pártszervezetek (MKP, SZDP) és a szakszervezeti üzemi bizottságok. Megszerveződött a szakszervezeti tagság, amely az ÉDOSZ-ban tömörült. Fokozatosan bevezették a napi nyolcórás munkaidőt, a túlóradíjakat és a fizetett szabadságot. Az államosítás után az újjáépítéssel javultak a munkakörülmények (munkaruha, üzemi étkeztetés, öltözők, fürdők létesültek). A kollektív szerződésekben határozták meg a béreket. Ezek az 1970-es évekig meglehetősen alacsonyak voltak, majd a IV—V. ötéves terv időszakában rendeződtek. A gépesítés eredményeként a nehéz fizikai munkák jelentős részét kiküszöbölték. A tejipari dolgozók száma (tejkezelők és csarnoki segédmunkások nélkül) 1960-ban mintegy 12 000 volt, majd 1970-re 14 100-ra, 1983-ra pedig 17 900-ra emelkedett, ez idő alatt a tejfeldolgozás csaknem 3-szorosára, a létszám pedig 1,5-szeresére nőtt — fejlettebb termékválaszték és kis egységű csomagolások mellett —, ami a termelékenység jelentős javulását mutatja.
