Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Balatoni Mihály: Tejipar
Tejipar 379 A tejüzemek állami tulajdonba vétele A tejipar történetében alapvető fordulatot és fejlődésének új korszakát jelentette az 1948. évi államosítások megkezdése. A törvény megjelenése előtt — amely a 100-nál több munkavállalót foglalkoztató iparvállalatok államosításáról intézkedett — az OMTK-hozaz FM vállalatvezetőt rendelt ki, majd március 28-án 7 vállalat államosítása történt meg, és utána megalakult a Tejipari és Értékesítő Nemzeti Vállalat 32 üzemmel. 1948. május 1-én megalakult a Tejipari Igazgatóság, amely először az FM Mezőgazdasági Ipari Főosztálya, majd az Országos Közellátási Hivatal (OKH) felügyelete alá tartozott. Létrejötte után. még 1948-ban. az igazgatóság a tejipar fejlődése szempontjából két fontos intézkedést hozott. Az első a tejipar (állami és magánipar) körzetesítése (rajonírozása), amely valamennyi üzem szállítókörzetét úgy rendezte, hogy az adott üzemekbe a földrajzi fekvésük szerinti községekből kell a tejet szállítani. A másik intézkedés előírta, hogy sajt (a keménysajtok kivételével) kizárólag pasztőrözött tejből gyártható. Ezzel megvetették a sajtgyártás korszerűsítésének alapját. 1948. augusztus 1-én a Tejtermelők és Tej szövetkezetek Országos Szövetsége megszűnt, és feladatát a Tejipari Központ megalakulásáig az OKH Tejgazdasági Főosztálya vette át. 1949-ben a 10 munkavállalónál többet foglalkoztató üzemek államosítását kimondó törvényerejű rendelet megjelenése idejére a magánüzemek legnagyobb része már nem működött (részben önkéntes felajánlás vagy iparengedély megvonása miatt). 1949. március 25-vel nyolc tájegységi nemzeti vállalat alakult, ezzel egyidejűleg pedig a nemzeti vállalatok operatív irányítószerveként létrejött a Tejipari Központ. 1950-ben — újabb átszervezés folytán — a tejipar irányítása a Belkereskedelmi Minisztériumhoz került az Élelmezési Minisztérium megalakulásáig. 1950 októberében a tájegységi vállalatok és a Tejipari Központ helyett megyei egyesülések alakultak, amelyek 1950 és 1955 között fokozatosan —lényegében a megyei szervezethez igazodó — tejipari vállalatokká alakultak át. Ez a szervezet jelenleg is fennáll. Időközben megalakult az önálló Tejipari Szállítási Vállalat és (középirányító szervként) 1964-ben a Tejipari Tröszt, amit 1973 elején Tejipari Vállalatok Trösztjévé szerveztek át. 1949 végén a SZÖVOSZ megkezdte a tejszövetkezetek fuzionáltatását a földműves-szövetkezetekkel, és folyamatosan átvette a magántejgyűjtőket is. A Begyűjtési Minisztérium 1952. évi megalakulásával a begyűjtési apparátus és a gyűjtőhálózat a megyei tej-, tojás- és baromfibegyűjtő vállalatokhoz került, amelyek kizárólag a beadási kötelezettség teljesítésére összpontosították munkájukat, a minőség kérdésével nem foglalkoztak. Ennek következményeként két év alatt a gyűjtőcsarnokok állaga, higiéniai állapota és a tej minősége egyaránt nagymértékben leromlott. A problémák megoldására 1954-ben a tejbegyűjtés és a gyűjtőhálózat visszakerült a tejiparhoz, majd fokozatosan bevezették a tej zsírtartalma és fizikai tisztasága szerinti tejárfizetést. A tejipar
