Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Balatoni Mihály: Tejipar
356 Tejipar szer feltalálása, illetve kidolgozása vetette meg az iparszerű feldolgozás alapjait, amelyeket a mai napig is általánosan alkalmaznak. Ezek a következők: a gépi hűtés, a gépi fölözés feltalálása és a pasztőrözés módszereinek kidolgozása. A tejszövetkezeti mozgalom megindulása A tejtermelő gazdák értékesítési gondjai a múlt század nyolcvanas éveitől kezdve mindinkább időszerűvé tették a tejértékesítés és -feldolgozás szervezett, üzemszerű megvalósítását. A tej szövetkezeti mozgalom megindítója és lelkes szervezője Egan Ede volt. Munkája eredményeként az említett Szombathelyi Tejszövetkezettel egy időben — ugyancsak 1882-ben — létesült a Hortobágyi Sajtkészítő Szövetkezet. Ez sem volt hosszú életű, mert a juhok kevés tejet adtak, különösen az aszályos években, és a gulyatehenek fejése sem terjedt el. A tejipar kialakulásában meghatározó szerepe volt az 1883-ban létesült Központi Tejcsarnok Szövetkezetnek. Létrejöttének szükségességét több tényező indokolta. Legfontosabb Budapest tejellátásának mennyiségi és minőségi javítása volt. Az egyre növekvő lakosságot a — részben helyi, részben a környéki tehéntartók által — piacra vitt tejjel nem lehetett kielégítően ellátni, az árusított tej több mint 50%-a hamisított és emellett egészségügyi szempontból is súlyosan kifogásolható volt. A szövetkezés a tejtermelőknek is kedvezett, mert a közös értékesítés mentesítette a gazdákat az eladás kockázatától, és a szövetkezet eredményéből is részesülhettek. A fővárosban uralkodó rossz tejellátás miatt a földművelési kormányzat 1882-ben kezdeményezte — az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) bevonásával — szövetkezeti tejüzem létesítését. Ehhez a példát az 1881-ben megindult Wiener Molkerei szolgáltatta. A szövetkezet 1883 elején alakult meg. Az üzem 1883. szeptember 20-án a Karpfenstein utcában (a mai Karácsony Sándor u. 20.-ban) kezdte el működését. Az üzemelés első napján 13 tejeskocsi 2000 liter tejet vitt szét a városban, és ez az év végéig már meghaladta a napi 6500 litert. Négy év múlva a napi tejmennyiség csaknem kétszeresére emelkedett. Mivel a bérházban levő helyiségek szűknek bizonyultak, ezért 1887 januárjában saját épületbe, a Rottenbiller u. 31. alatti — ma hűtőraktárként működő — új tejüzembe költözött. Az üzem a korabeli viszonyokat tekintve igen korszerű volt. 1884-ben —elsőként Európában —palackozott tejet is forgalomba hoztak, továbbá megszervezték a tej házhoz szállítását, és 1886-ban a Margitszigeten tejivót létesítettek. A tej 60%-át házhoz szállítva, 27%-át fióküzletek, 13%-át kereskedők útján hozták forgalomba. Az új üzem megindulása után megkezdték a Székely-féle gyerniektej gyártását. Az eljárást Székely Salamon, az Országos Kémiai Intézet vegyésze dolgozta ki, amely összetételénél fogva közelebb állt az anyatejhez, mint a tehéntejhez. A tejen kívül az üzemben vajat, tejfölt, túrót, hab- és kávétejszínt készítettek és hoztak forgalomba. A vajat az akkori viszonyokhoz képest korszerűen gyártották. A géppel fölözött tejszínt transzmissziós szíjhajtású, billenthető forgólapátos holsteini
