Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Nagy Tamás: Baromfiipar
Baromfiipar 347 értelemben vett — folyamatos fagyasztó alagutak és kezdte el a nagyoló-kopasztó gépek gyártását a Kecskeméten szervezett iparági gépműhely. A felvásárlásban és termelésben a fejlődés lelassult, a hatóságilag szabályozott felvásárlási árak nem voltak eléggé ösztönzőek. Nem változtatott ezen az az 1950. október 1-i szervezeti intézkedés sem, amelynek során négy területi egyesülést hoztak létre, és a telepeket vállalatokká minősítették. A viszonylagos nyersanyaghiányra tekintettel az ország valamennyi megyéjében — még a nem mezőgazdasági jellegű, tehát a baromfi-árutermelésben sem számottevő megyékben is —-a területileg illetékes baromfi-feldolgozó vállalatokhoz tartozó felvásárlási kirendeltséget szerveztek. Ezek a kirendeltségek képezték alapját az 1952. január 1-én életre hívott megyei begyűjtővállalatoknak. A tenyésztésben jelentkező nehézségek leküzdésének elősegítésére, bemutatógazdaságként létrehozták 1951 őszén a Telekgerendási Baromfitenyésztő Állami Gazdaságot és vett át az ipar büntetővégrehajtási intézményektől több mezőgazdasági telepet. A minden téren megmutatkozó nyersanyaghiány miatt a Tolikereskedelmi (majd Tollfeldolgozó) Vállalat keretében —- eredetileg tépett toll termelése céljából — hozták létre az úgynevezett víziszárnyastelepeket, amelyek a későbbi években példamutató kezdeményezői lettek a nagyüzemi víziszárnyastenyésztésnek és -árutermelésnek. A fontosabb mezőgazdasági termékekre már régebben érvényben volt begyűjtési rendeletet 1951. április 1-től kiterjesztették az élő baromfira és a tojásra is. A begyűjtési rendelet a kívánt eredményt nem hozhatta meg, mert a kötelező beadási árakat az 1946. augusztus 1-i úgynevezett forintmérleg-rendelet árjegyzékének megfelelő szinten állapították meg. Ez akkor már a termelői költségeket sem fedezte, és egyre távolabb került attól, de különösen az ellátási nehézségek miatt mind magasabb szinten kialakuló szabadpiaci áraktól. A begyűjtési rendelet végrehajtására rendkívül bürokratikus, túlburjánzott szervezet jött létre. 1953-ban az Élelmiszeripari Minisztérium Baromfiipari Igazgatóságának felügyelete alá 34 vállalat tartozott: 19 megyei baromfi- és tojásbegyűjtő vállalat, 11 baromfifeldolgozó vállalat, 1 szállítási vállalat, 1 baromfi- és tojás-nagykereskedelmi vállalat, 1 tollfeldolgozó vállalat és 1 baromfitenyésző célgazdaság. A begyűjtési rendszer nem biztosított az ipar számára megfelelő nyersanyagellátottságot, ezért az ipar vezetése a szabad felvásárlás keretében igyekezett kedvező feltételeket teremteni a termelés fokozására. Elérte, hogy a hízottlibaárutermeléshez a szerződő partnereknek kukoricát bocsátottak rendelkezésre, és reális szinten szabályozták a felvásárlási árakat is. Ennek volt köszönhető, hogy az 1951. évi 840 tonna szabad felvásárlású élő baromfival szemben 1955- ben már 14 700 tonna érkezett be az iparvállalatokhoz. A kötelező beszolgáltatást az 1956. évi ellenforradalom után megszüntették, s helyét a szerződéses felvásárlási rendszer vette át. A mezőgazdasági termelők anyagi érdekeltségének érvényesítése gyors javulást hozott, és 1958-tól kezdődően évről évre növekedett az ipar rendelke
