Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Berszán Gábor - Tepliczky Ottó: Húsipar
326 Húsipar néhány kiemelkedő személyiséget mutatunk be. Kisszánt ói Pethe Ferenc (1762— 1832) Természethistória és mesterségtudomány (Bécs, 1815) című munkájában mutatott rá az élelmiszer-feldolgozás fontosságára. Lánghy István (1796—1832) a szarvasmarha- és sertéstenyésztésben, -tartásban, az állatok húsának hasznosításában korát meghaladó ismereteket szerzett és adott tovább. Munkásságának jellemzéséül egy töredék: „.. .a hazai gazdaságnak nem az a célja, hogy a legnagyobb disznók állíttassanak elő, hanem hogy a disznóhizlalás által az állatok viszonos értéke a lehetőségig nagyobbíttassék. . Két európai hírű állatorvosunk, Zlamál Vilmos és Hutyra Ferenc az állatgyógyászat, a közegészségügy mellett a húsok kémiai és biológiai tulajdonságait tárta fel, és ezzel az utánuk következőknek széles körű, alapismeretekben gazdag tudományos területet biztosított. A századfordulón újságok, folyóiratok sokasága foglalkozott már a táplálkozástudománnyal, így a húsokkal is. Az 1893-ban először megjelent Mészárosok és Hentesek Lapja a kereskedelem és a szakmai érdekvédelem mellett a tudományos és a tapasztalati felismeréseknek adott publikációs lehetőséget. A Veterinarius (Állatorvos) című szaklap (ma több mint százéves) fejlécében ezt a meghatározást viselte: „állatgyógyászati, állategészségügyi, tenyésztési s állattartási szakközlöny”. A húshigiénia, a bakteriológiai húsvizsgálat megalapozásában, elterjesztésében, megismertetésében, és ezen keresztül nemcsak a közegészségügyben, hanem a húsiparban is elévülhetetlen érdemeket szerzett. A hatósági állategészségügyi szolgálat, a gazdasági egyletek gyakorló szakembergárdája ugyancsak jelentős munkát fejtett ki a húsok tulajdonságainak feltárásában, a megnevezett ismeretek terjesztésében. Mindaddig, míg a húsipar önálló, független, sajátosságainak legjobban megfelelő tudományos bázissal nem rendelkezett, a feltárt eredményekre alapozott műszaki és gyártmányfejlesztés csak esetleges lehetett. 1949 előtt az Országos Kémiai Intézet Mikrobiológiai és Húsipari Osztálya fogta össze az e területtel foglalkozó kutatásokat. 1949-től 1952-ig az Országos Mezőgazdasági Ipari Kísérleti Intézet Húsipari Osztályában folyt szerény tudományos munka. Legfontosabb eredménye az első húsipari szabványok megjelentetése. A Konzerv—Hús—Hűtőipari Kutatóintézet 1959-ig foglalkozott húsipari kutatással. Az igények és a feladatok azonban minden élelmiszeripari ágazatban sokasodtak. Sürgette a feladatok megoldását a nagyipari fejlesztés követelménye, a korszerű technológia, a gépesítés megteremtése és a megváltozott életkörülmények, amelyek hatására a korszerű táplálkozás mind nagyobb igénnyel jelentkezett. Az új feladatok megvalósítására 1959-ben miniszteri határozattal létesítették az önálló Országos Húsipari Kutatóintézetet. Az alapító oklevél az intézet feladatát részben az alap- és alkalmazott, másrészt a fejlesztési célokat szolgáló kutatásokban jelölte meg. Az önálló intézetre ekkor már égetően szükség volt; az egyre növekedő iparon belül a régi és az új gyakran keveredett, nemegyszer egymás hatását rontva: „.. .az új eljárások egészen más szemléletet kívánnak.
