Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Berszán Gábor - Tepliczky Ottó: Húsipar
Húsipar 319 A szocialista húsipar A húsipari vállalatok államosítása A hadiállapot — és a háború utolsó évében a rablógazdálkodás — állatállományunk tekintélyes részét elpusztította. A megcsappant állomány még minimális szinten sem tudta kielégíteni a belső fogyasztást, az iparban 1945—1946- ban csekély mértékű munka folyt. A szarvasmarhák több mint felét, a sertések és juhok háromnegyedét, a lovak kétharmadát vesztettük el. Egyedül a kecskék száma növekedett. 1935-ben hazánkban mindössze 25 ezer, 1945-ben 70 ezer, 1948-ban 100 ezer kecskét tartottak, elsősorban teje miatt. Húsipari feldolgozás és húsellátás tekintetében szerepük nem volt jelentős. A békés termelőmunka megindulásával az állatállomány is számottevően gyarapodott. A háború alatt kiéhezett lakosság megfelelő szintű ellátásáról az első években még nem lehetett szó, de megindulhatott a húsfogyasztás növekedése. Jelentősebb kivitelről ezekben az években nem beszélhetünk. Az államosítás előtt és még utána is néhány évig a mészáros- és hentesipar, a húsipar kisipar volt. 1948-ban 8746 iparengedélyes mészáros- és hentesmester működött hazánkban. Munkavállalót 5210 egyáltalán nem, 2470 pedig csak egy főt foglalkoztatott. Az aprócska műhelyekben a tulajdonos családtagjaival együtt dolgozott, akik húsipari szakmunkásként alig vagy egyáltalán nem vehetők számításba. A nagyobb üzemek, gyárak száma 90 volt. Ebbe a kategóriába azonban az öt vagy annál több munkavállalót foglalkoztató üzemek tartoztak. A tíznél több dolgozót foglalkoztató üzemek részaránya 0,2%. A húsiparban az államosítás több ütemben zajlott le, 1948-tól 1950-ig tartott. Az utolsó ütem a munkavállalót nem foglalkoztató műhelyek, boltok államosítása volt. A nagyobb üzemekből a minisztériumi, a kisebbekből a tanácsi irányítású húsipar jött létre. A hatvanas évek elején alakultak ki az egységes megyei húsipari vállalatok. A műhelyek, boltok, üzemek technikai felszereltsége nagy szélsőségeket mutatott. A fontosabb gépek és gépipari berendezések száma mindössze 25 volt, többségben kézi szerszámokkal dolgoztak. Az anyagmozgatás kizárólag emberi erőre alapult. Gyakran az üzemek, műhelyek területe sem volt elhatárolt, az udvarok nagyobb része burkolatlan, az időjárástól függően hol sáros, hol poros volt. A közvágóhelyek felszámolása a nagyobb vágóhidakon zsúfoltságot okozott, az élő állatok, a trágya, a melléktermékek ki- és beszállítása ugyanott történt, ahol a húsok és húskészítmények szállítása. A szaru, a bőr, a szőr, a csont és az egyéb vágóhídi hulladék mennyisége ezeken a helyeken megnövekedett, de higiénikus tárolásuk, rendszeres elszállításuk megoldatlan maradt. Nagyon sok helyen hiányoztak a személyi higiéniát szolgáló öltözők, fürdők, étkezdék, mellékhelyiségek. A kisüzemek összevonása után először ezeken a súlyos gondokon kellett változtatni.
