Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Frey József - dr. Perédi József: Növényolajipar
Növényolajipar 287 1970-ben a Növényolajipari Szakközépiskola önállósága megszűnt, és 1979-ig a Bercsényi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola kialakításakor annak növényolajipari tagozataként működött. Az ipart dr. Varga Sándor vezérigazgató, a műszaki fejlesztést Szőllősy Károly műszaki igazgató, a kereskedelmi fejlesztést Halász Gyula kereskedelmi igazgató mintegy két évtizeden át irányította. Az iparág az 1980-as években A hetvenes évek folyamán a nagyobb beruházások mellett járulékos fejlesztésekre is lehetőség nyílott. A kézi munkával végzett gyűjtő- és szállítócsomagolást gépesítették. Minden gyárban fejlesztették az út-, a víz- és a csatornahálózatot. Bővült és korszerűsödött a raktárhálózat is. Felújították a régi épületeket, új szociális, kulturális, kommunális létesítményeket építettek. Ebben az időszakban a vállalat termelése is jelentősen növekedett. A gyárak 1970-ben 56 ezer tonna, 1980-ban 162 ezer tonna nyersolajat gyártottak. Ugyanakkor a daratermelés 75 ezer tonnáról 200 ezer tonnára, az étolajgyártás 18 ezer tonnáról 39 ezer tonnára, a margaringyártás 9 ezer tonnáról 25 ezer tonnára, a mosó- és tisztítószer-termelés 29 ezer tonnáról 55 ezer tonnára növekedett. A növényolajexport elérte az évi 100 ezer tonnát. A dolgozók létszáma csak kb. 20%-kal növekedett: 2500-ról 3100 főre. Az ipar dinamikus fejlődése és a nyersolajexport fokozásának lehetősége új növényolajgyár létesítésének gondolatát vetette fel. A terv szerint az üzemet az ország középpontjában, az olajosmag-termesztő körzetekhez közel, hajózható vízi út mellé kellett telepíteni, oda, ahol távlatilag is jó a munkaerőhelyzet. Az IPARTERV számítógépes programozása, majd a Városépítési Tervező Intézet tanulmányterve alapján erre előbb Solt környékét, majd újabb területek felmérése után Martfű térségét javasolták. 1975 végén miniszteri értekezlet hagyta jóvá a martfűi telephelyet, az Élelmiszeripari Tervező Vállalat elkészítette a beruházási alapokmányt, és 1976 ban megkezdődött a beruházás. Az üzemet 1000 tonna/nap napraforgómag feldolgozására tervezték. Főberendezései a következők: 40 tonna/24 óra teljesítményű bolgár hajalók, 150 tonna/24 óra teljesítményű Krupp-őrlőhengerek, 150 tonna/24 óra teljesítményű Kruppcsigasajtolók, 1500 tonna/24 óra névleges teljesítményű Rotozell-rendszerű Krupp-extraktor, Bühler darahűtő, -kondicionáló és de Laval 150 tonna/24 óra teljesítményű folytonos savtalanítóvonal, napraforgóhéj és gáztüzelésű Bertsch-kazánok. A tervezést generáltervezőként az ÉLTERV irányította, a kivitelezést a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat, valamint a Dél-magyarországi Állami Építőipari Vállalat végezte több alvállalkozó együttműködésével. A munka viszonylag gyorsan haladt, és 1980 augusztusában megkezdték
