Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Frey József - dr. Perédi József: Növényolajipar
Növényolajipar 259 A kiegyezés utáni fejlődés A kiegyezés utáni közös vámterület hazánkban feleslegessé tette olyan zsiradékok előállítását, amelyeket olcsón lehetett beszerezni a monarchia egyéb területeiről. A magyar növényolajgyárak elsősorban repceolajat állítottak elő, és ellátták a piac kencesziikségletét. Az olajmagtermesztés és -feldolgozás között kevés volt a kapcsolat. Sok olajmagot, valamint nyersolajat szállítottak osztrák gyáraknak feldolgozás, illetve továbbfeldolgozás céljára. A Budapesti Kamara 1875. évi jelentése arról számol be, hogy a hazai repcetermés nagy részét Bécsben értékesítették. Az onnan visszakerülő finomított repceolaj olcsóbb volt mint a hazai olaj. Mindezek ellenére a hazai ipar egyre inkább erősödött. A bécsi Ölindustrie Gesellschaft 1872-ben Olajipari Társaság néven magyarországi fióktelepet alapított Rákospalotán, olajosmag-sajtolás céljából. Ugyanezen évben Hutter József utóda Hutter Tivadar is megnagyobbította üzemét, s 16 lóerős gőzgépet állított üzembe. A Győri Olajgyár 1886-ban már évi 7000 tonna pogácsát és 3500 tonna olajat termelt, és ehhez 80—100 főt foglalkoztatott. A Magyarország Iparstatisztikája 1885-ben közzéadott adatai szerint ez időben az országban 471 olajgyártó, 564 szappan- és gyertyagyártó, valamint egy margaringyártó üzem működött. Az olajütők közül több mint 100 csak emberi erővel dolgozott, túlnyomó többségük azonban állati erővel hajtotta gépeit. A foglalkoztatottak száma a mesterekkel együtt 2322 volt. Gyárnak kilenc üzem volt nevezhető. Az iparágban 15 gőzgép (285 lóerő) és 23 kazán üzemelt. A további fejlődés és a tőkebeáramlás eredményeként az évszázad végéig a nagyobb üzemek száma jelentősen növekedett, és tevékenységük kiterjedt sok, hazánkban új termék előállítására. A Magyar Korona Országainak gyáripara az 1898. évben c. kiadványban közöltek alapján a század végén már növényolaj-finomító, csontzsír-, mosószappan-, gyertya-, finomszappan-, firnisz-, elain-, glicerin- és margarinüzemek dolgoztak. Közöttük hat növényolajgyár működött. Mosószappangyártással 11, pipereszappan-gyártással 7 üzem foglalkozott. A belföldi piac ellátásán kívül termékeik egy részét exportálni is tudták. A pipereszappan 28%-át, a mosószappan 20%-át, a csontzsír 12%-át külföldön értékesítették. A jelenleg is üzemelő gyárak elődei közül a Győri Olajgyár 1900-ban Budapesten irodát nyitott, valamint 300 lóerős gépet állított üzembe. A nyírbátori üzem részvénytársasággá alakult, és új cégnevet vett fel: Báni Gyártelep és Mezőgazdasági Rt. A gyár területén Első Magyar Kókuszdió-Olajgyár néven kókuszzsírt előállító üzemet létesítettek. Ez szolgáltatta a Boniol márkanéven forgalmazott ételzsír, majd a később létesített szappangyáruk nyersanyagát. 1907-ben a csehországi Schicht család Budapesten étolajgyárat és glicerin-
