Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)

II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Huszár János: Édesipar

Édesipar

241

Csokoládémúrtó gép a XIX. század elején (Stühmer Frigyes)

A csokoládégyártás rövid időn belül fejlődött gyáriparrá, gyakorlatilag sohasem volt kimondottan kézműipar. Magyarországon 1846-ban Dremmel és Társa alapított csokoládégyárat Budapesten, a Nagy-Akácfa utcában (ma Akácfa u.). Gyárát gőzmeghajtású gépekkel rendezte be, amely akkor Európában is modern berendezésnek számított. Néhány évi működés után mégis bezárta kapuit, mert nem bírta a versenyt az osztrák és a cseh gyárakkal. Az újrakezdés Stühmer Frigyes nevéhez fűződik, aki 1868-ban alapított üzemében csokoládégyártásra is berendezkedett. Az 1885. évi országos kiállításon csokoládés termékeivel részt vett Stühmer, Weisz, Gerbeaud, Smidl L. Győrből és a Fiumei Csokoládégyár.

Az ezredforduló körüli fellendülés hatására Magyarországon egymás után alakultak tőkeerős édesipari vállalkozások. Egy 1906. évi adatfelmérés szerint az akkori Magyarországon a következő említésre érdemes üzemek készítettek csokoládét: Budapesten a Stühmer, a Gerbeaud, a Budapesti Csokoládégyár (Seitz Gusztáv), Schmidt Viktor és Fiai, Wikus Károly; Weisz József Sopronban; Schmidl L. Győrben; Fischer A. Nagyszombatban; Stollwerk Testvérek Pozsonyban; Wieder Ármin és Béla Zsolnán. Az I. világháború kitöréséig ez a sor a Hunnia Csokoládégyárral bővült. A felsoroltak közül jelentősebb u. Stühmer, a Gerbeaud, a Schmidl, a Stollwerk és a Fiumei Csokoládégyár volt. A feldolgozott kakaóbab mennyisége igen szerény volt, alig érte el az évi 500—700 tonnát.

A felsorolt csokoládét gyártó üzemek valamennyien gyártottak cukorkát is, és tevékenységükben ez volt a meghatározó. Az 1912. évi csokoládétermelés értéke csak egyharmada volt a termelt cukorka értékének.

Az édesipari, tartós lisztesáruk termelése Magyarországon a XIX. század