Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Salánki István - dr. Vigh Albert: Cukoripar
Cukoripar 211 hatására élénkült meg, ezért 1939-ben kevés importra is szükség volt. Emiatt 1940-ben bevezették a jegyrendszert. Újból megindult az export is, amire a javuló árak és a hadianyagok beszerzésének szükségessége is ösztönzött. Mindjobban erősödött az állami ráhatás szerepe a répatermelésre. 1942-ben termelési kényszert vezettek be. majd 1944-ben előírták az 1943. évi terület 10°o-os növelését. Ennek a répának a feldolgozása a hadiesemények miatt csak részben történt meg. A répatermelési költségek emelkedését az átvételi árak többszöri emelésével próbálták ellensúlyozni, legutoljára már állami támogatást is adtak. Mindezek ellenére a hazai cukortermelés még az 1941 1942. évi csúcsban (19 gyárral) sem tudott a válság előtti maximumra emelkedni. A műszaki fejlesztést illetően a cukorgyárak vezetői azonnal felismerték, hogy a lecsökkent termelési volumen mellett csak jelentős korszerűsítéssel tudják a létüket biztosító költségcsökkentéseket elérni. A két világháború közti cukoripari korszerűsítés legfontosabb része a saját erőtelepek (13—25 bar nyomású kazánok + turbógenerátor gépegységek) létrehozása, az elektrifikálás kiterjesztése, a nyomásos bepárló bevezetése és ezzel a gőz- és szénfogyasztás csökkentése. A túlhevített gőzzel ellennyomású gőzturbinákat tápláltak, és a gőzturbinák fáradt gőzét vezették a bepárlóba. 1939-ben a gőzturbinák száma 32, a dugattyús gőzgépeké 164 volt. Az összes teljesítmény 75%-át adták a gőzturbinák és csak 25%-át dugattyús gépek. A legnagyobb gőzturbinák 3500 lóerősek voltak. Az elektromotorok és a gépek közti erőátvitelben a szíjak mellett felbukkant a korszerű közvetlen motorhajtómű—gép kapcsolat is. A rekonstrukció a napi répafeldolgozási kapacitást is jelentősen fokozta, ezzel egyes gyárak napi átlagos répafeldolgozása 2000 t fölé is emelkedett. Már nem az összesen feldolgozott répa, hanem a napi feldolgozóképesség jelezte igazán egy cukorgyár teljesítőképességét, és az arra számított, felhasznált munkaóra a termelékenységet. Egyes gyárak a rekonstrukció keretében finomításra (pl. kockacukorgyártásra) is berendezkedtek. A létisztításban a harmincas évek közepén új eljárásként a szűrési munka javítására és a főderítési mészmennyiség csökkentésére bevezették a nyerslé répára számítva 0,2—0,3% CaO- dal való előzetes kezelését, az előderítést. A finomításban a csontszén használata mellett megjelent a színtelenítő aktív szén is, amelynek kiszűréséhez szűrési segédanyagot, kovaföldet használtak. A nagyrekonstrukciók a gyárakban az időszak elején (előnyösen az infláció alatt), vagy a gazdasági válság után történtek, néhol többször is. Az időszak végének legkorszerűbb gy ára a legutoljára rekonstruált petőházi volt. Alapvetően megváltozott a gyártási profil is. A nyerscukorgyártás gyakorlatilag megszűnt, a vegyes gyár fogalma azt jelentette, hogy a sűrűiéből való fogyasztási kristálycukor és a normálkristály gyártása mellett finomítás is folyt. Egyik finomítással is foglalkozó gyárunk azonban csak 1938-ban szüntette be a teljes finomítást, és kezdett el sűrűiéből is kristálycukrot gyártani. A süvegcukor gyártása az időszak elején fokozatosan elmaradt, helyette a kockacukor
