Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Salánki István - dr. Vigh Albert: Cukoripar
190 Cukoripar 18ó7-ben még csak 2285 km-nyi vasúthálózat létezett, mégpedig magánkézben. A szállítás drága volt, így a gyárak csak a szomszédos uradalmak vagy saját gazdaságuk répájára voltak utalva. A tüzelő- és segédanyagokat többnyire meszsziről, drágán lehetett beszerezni. A hitelezési módszerek fejletlensége miatt állandó pénzhiány uralkodott. Ezek a körülmények sokkal kedvezőbbek voltak az osztrák, a cseh és a morva gyárak számára, így — a kedvezőbb répacukortartalomtól is támogatva — a magyar cukoriparnak erős versenytársai voltak a saját piacán. 1856-ig konjunktúra volt, de 1858—1859-ben kirobbant az első cukorválság, melynek nyomán 28 gyárból 5 tönkrement, 4 átmenetileg leállt. A készletek apasztása érdekében 1860-ban bevezették a vámhatáron kivitt cukor utáni adó-visszatérítést. Ennek mértékét 1864-ben emelték is. Közben megszűnt a válság, nőtt az üzemelő gyárak száma, de csak egy új alapítás történt. Ausztria cukorkivitele 1864-ben indult meg erősebben, ebben három magyar gyár vett részt. 1864-re a répacukor gyártásának technikája már annyira kifejlődött, hogy a nádcukoréval egyenlő önköltséggel lehetett előállítani. Ezért a gyarmatcukorfinomítók ideje lejárt, leálltak vagy répacukrot dolgoztak fel. Iszapsajtó Forrás: dr. F. Stohmann: Handbuch der Zuckerfabrikation. Verlag v. Paul Parey, Berlin, 1885
