Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Dabronaki Gyula - Wittinghoff Sarolta: Sütő- és tésztaipar
176 SÜTŐ- ÉS TÉSZTAIPAR Sütőmunkások Szövetkezetének üzeme Debrecenben, 1945 sütőipar hátrányai, amelyek az iparág szervezett irányítását tették szükségessé. A termelőberendezések és üzemegységek állami kezelésbe vételét több fokozatban hajtották végre. Először 1948-ban Budapesten államosították a kenyérgyárakat és a nagyüzemeket, összesen 46 egységet, valamint a Tésztagyárat. 1949-ben további 45 pékséget államosítottak Budapesten és néhány vidéki városban. A Népgazdasági Tanács határozata 1952-ben megszüntette a magánsütőipart, és elrendelte a termelőeszközök társadalmi tulajdonba vételét. Az üzemek a tanácsi és a szövetkezeti szektorhoz kerültek. Az 1953. évi kormányhatározat a sütőipar egészét kivonta a tanácsi és szövetkezeti irányítás alól, és átmenetileg az élelmiszeripari miniszter közvetlen irányítása alá rendelte. Ebben az időszakban Budapesten a Fővárosi Sütőipari Tröszt, vidéken 19 megyei sütőipari tröszt működött. A trösztökhöz a területi nagyságtól függően 4—16 sütőipari vállalat tartozott. Az általános iparpolitikai irányelvek változása következtében — még 1953-ban — 322 törpesütödét visszaadtak a volt tulajdonosoknak. Ezek főként bérsütést végezhettek, de néhány helyen a sütőipar kisegítésére kenyérsütést is engedélyeztek.