Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Dabronaki Gyula - Wittinghoff Sarolta: Sütő- és tésztaipar
164 SÜTŐ- ÉS TÉSZTAIPAR Községi Kenyérgyár. Kisülés a kihúzható lapu gőzkemencén, 1910 majd az I. világháború alatt (1915-ben) még 4-et építettek be a biztonságos kenyérellátás érdekében. A fizikai munka csökkentésére és a higiénikus kenyér-előállítás biztosítására dagasztógépek, lisztszitáló és keverőberendezések álltak rendelkezésre. Az üzemhez öltöző-, zuhanyozó- és fürdőhelyiségek csatlakoztak. A termelő és a szociális helyiségeket 2 m magasságig fajanszcsempével burkolták, a falrészek pedig halványzöldek voltak. A munkások a munka megkezdése előtt megmosdottak és gyári munkaruhát vettek fel. Volt javítóműhely, 16 állóhelyes istálló, kovácsműhely, tűziszertár, a kocsisok részére tartózkodószoba. A gépház és a gépesített burgonyafeldolgozó külön épületben volt. A gyár termékeit 16 nagyméretű, ponyvával fedett lovas kocsin, kosarakba rakva szállították a mintegy 130 eladóhelyre. A munkások egészségi állapotát felvétel előtt és alkalmazásuk ideje alatt is rendszeresen ellenőrizte a gyár orvosa. A Községi Kenyérgyár munkásait biztosították is, bevezették a nyolcórás munkát 12 órás keretben és az öregségi nyugdíjat.
