Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)

II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Dabronaki Gyula - Wittinghoff Sarolta: Sütő- és tésztaipar

SÜTŐ- ÉS TÉSZTAIPAR

159

Gőzkemence az 1890-es években

ezek elterjedését azonban korlátozta a meghajtáshoz szükséges nagy erőkifejtés. Hazánkban nem honosodott meg.

Az 1892. év még egy műszaki újdonsággal szolgált: felépítették Budapesten az első „műkemencét”, amelyet később gőzkemencének neveztek. A kétsütőteres gőzkemence igen nagy előrehaladást jelentett a sütéstechnikában, mert közvetett fűtésű és így állandóan üzemben tartható volt. Kiszolgálása is egyszerűbb, mint a régi magyar vagy egyes helyeken „rác” kemencének nevezett, közvetlen fűtésű kemencéé.

A malátakészítmények (pl. a Diamait) 1890-ben kerültek a magyar sütőiparba, és az 1960-as évekig rendszeresen használták a süteménygyártásnál.

Az 1874-ben készült magyarországi iparstatisztika szerint a történelmi Magyarországon (Erdély nélkül) 2260 sütőmester 2069 legényt és 1029 inast foglalkoztatott. Kalácssütő is akadt még: három mester és három legény. A gyáripari statisztikában igen szerény szám szerepelt: Pozsonyban egy kétszersiiltgyártó, Bihar, Győr és Pest megyében egy-egy tésztagyártó volt.