Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Dabronaki Gyula - Wittinghoff Sarolta: Sütő- és tésztaipar
SÜTŐ- ÉS TÉSZTAIPAR 157 kifüggesztését, továbbá a sütők a megkezdett ipart tetszés szerint abba nem hagyhatják, ezt a szándékukat az iparhatóságnak be kell jelenteni és a bejelentéstől számított négy hétig még folytatniok kell. A céhek megszűnése után, 1873-ban megalakult a Budapesti Sütők Ipartársulata. Tagságát a volt céhtagok alkották, és az első vezetőség is azonos. A pékek nehezen szokták meg a szabad iparűzés lehetőségét, meg akarták őrizni a kötöttebb termelési formát. A konkurenciaharc csökkentésére üzletszabályozás címen kartellszerű megállapodásokat kötöttek, amelyeket az ipartársulat fogott össze. Az üzletszabályozás célja az egységes árak alkalmazása, a vevőkör tiszteletben tartása volt. Az ipartársulat a szakma közös érdekeinek előmozdítására alakult szervezet, ami alapszabályok szerint működött, de nem volt kötelező az iparosok részvétele benne. Az ipartestületek megalakulásával létjogosultsága fokozatosan csökkent, és az 1890-es években a Sütők Ipartársulata meg is szűnt. A második ipartörvény 1884-ben jelent meg, és ipartestületek alakítását írta elő. Ennek alapján 1886-ban alakult meg a három rokon szakma: a budapesti sütő-, cukrász- és mézeskalácsipar tagjainak közös ipartestülete. A vezetőségben mindhárom ipar képviseltette magát, de a tagok döntő többsége pék volt. A közös ipartestületből csak 1906-ban váltak ki a cukrászok és a mézeskalácsosok, ettől kezdve lett önálló a Budapesti Sütök Ipartestülete. Vidéken a sütőiparosok a helyi vegyes ipartestületben tömörültek. Burgonyazúzó gép, 1910
