Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Kirsch János: Malomipar
Malomipar 135 kezmény, a molyosodás, a fémek rozsdásodása, a fából készített berendezések korhadása stb. A pneumatikus anyagszállításnak jelentős előnye volt az is, hogy a malmi gépek, felvonók, szállítócsövek és szerelvények gyártásánál előmozdította az áttérést a fa alapanyagról a fémre. A fejlesztés gyors ütemére utal, hogy 1960-ban már 28 malom működött légáramos szállítási rendszerrel. 1952 és 1958 között laboratóriumi és üzemi méretű kísérleteket folytattak a Rajkai Pál (1905—) kutatóintézeti osztályvezető által szerkesztett és találmányként szabadalmaztatott búzaszeletelő géppel. Ez a kísérlet nemzetközi vonatkozásban is nagy érdeklődést keltett, mert a régi, bonyolult magasőrlési rendszer lisztkihozatali és minőségi előnyeinek fenntartása mellett az őrlési technológia egyszerűsítésére, a gépigény csökkentésére lehetett számítani. Bár a tudományosan megalapozott üzemi kísérletek kimutatták, hogy a szeleteléses őrléssel nagyobb mennyiségű és alacsonyabb hamutartalmú liszt nyerhető, gazdaságossági okok miatt mégsem terjedhetett el. A sok elemből álló, 1,2 tonna/óra — azaz viszonylag kis — kapacitású gép drága volt, és üzembiztonsága sem volt kielégítő. Javítási és karbantartási ráfordításai lényegesen felülmúlták a hengerszékek hasonló költségeit. A szeleteléses őrléssel egy időben a Malomgépfejlesztő és Malomtervező Intézet, valamint az Országos Malomipari és Termény tárolási Kutatóintézet más Rajkai búza szeletelőgépe, 1958 Forrás: Malomipari Múzeum, Budapest
