Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Kirsch János: Malomipar
116 Malomipar A gazdasági konszolidáció hatására 1924 júliusában megszüntették a háború miatt bevezetett hatósági lisztellátást. Ezzel a lisztforgalom újra szabaddá vált, és a malomiparban megint elkezdődött a tőkés kereskedelmi verseny. Egy hónappal később feloldották a lisztkiviteli tilalmat, és visszaállították az őrlési forgalmat is. A gabonatermelés és a lisztexport Lisztexportunk elől rendeleti úton elhárultak ugyan az akadályok, de időközben megváltozott a világpiaci helyzet, és a lisztek külföldi értékesítési lehetősége mind szűkebbre korlátozódott. A jó minőségű, olcsó amerikai gabona és liszt, kisajátította a nyugat-európai piacokat. Közben francia és német nagymalmok is beléptek az exportőrök sorába. Két szomszéd államunk, Jugoszlávia és Románia ugyancsak külföldön igyekezett liszttöbbleteit értékesíteni. A Lengyelországba (korábban Galíciába) irányuló lisztexportunk megszűnt, mert a lengyel kormány 1925-ben megtiltotta a lisztbevitelt. A háború után Ausztria és Csehszlovákia saját malomipart fejlesztett ki, és ezt vámpolitikai elzárkózással támasztotta alá. A gabona bevitelét megkönnyítették, ugyanakkor aránytalanul nagy vámtétellel megnehezítették a liszt beszállítását. A csehszlovák agrárprotekcionista intézkedések később még fokozódtak. Időszakosan lisztbeviteli tilalmat rendeltek el, majd 1930-ban jelentősen felemelték az autonóm vámokat, egyebek között a búza és a liszt vámtételeit is. Mivel a kereskedelmi tárgyalások nem vezettek eredményre, több mint két éven át tartó szerződésen kívüli állapot — vámháború — következett. Ezeknek az országoknak a vámpolitikai elzárkózása következtében alakult ki az a helyzet, hogy a kenyérgabona-kivitel mellett lisztexportunk teljesen háttérbe szorult. Az évi mintegy 400 ezer tonnás kenyérgabona-exporttal szemben lisztértékesítésünk külföldön az 1925. évi 210 ezer tonnáról 1938-ig 35 ezer tonnára esett vissza. Alapvető problémát jelentett, hogy a magyar búza termelési költségei elszakadtak a világpiaci áraktól, és ezért lisztjeink külföldi versenyképességét a magas ár eleve lehetetlenné tette. Súlyosbította a helyzetet, hogy romlott a magyar búza minősége, pedig az Amerikából nagy tömegben érkező standard minőségű gabona az európai vevőket mindinkább jó minőségű gabona vételére serkentette. Az 1920-as években a hazai fogyasztók is széles körben kifogást emeltek a búza minőségének általános rosszabbodása miatt. A búza termelése 1926-ban elérte, majd túlszárnyalta ugyan a háború előtti szintet, de továbbra is extenzív maradt. A termés mennyisége 1925-től 1938-ig 1,8 és 2,7 millió tonna között szélsőségesen változott. A standard minőségű külföldi búzákkal szembeni versenyképesség helyreállítása érdekében a húszas évek végén megkezdődött a búzatermesztés nagyszabású átszervezése. 1928-ban
