Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Kirsch János: Malomipar
Malomipar 107 Malom tartozott. Az Erzsébet Malom magába olvasztotta a Lujza Malmot, a következő évben pedig fuzionált a Pannónia Malommal. A Concordia Gőzmalom Rt. főrészvényesei a Hatvani—Deutschok 1895- ben megszerezték a Borsod—Miskolci Gőzmalom részvénytöbbségét, és 1898- ban a vállalat magába olvasztotta a hatvani, a szegi és a losonci malmokat. Ezzel egy időben a Hazai Bank is kiterjesztette érdekeltségét a Borsod—Miskolci Malomra. A finánctőkés csoportok kiélezett versenyt folytattak azért, hogy érdekkörükbe vonjanak egyes nagyobb iparvállalatokat. Ilyen harc folyt a Hazai Bank és a Kereskedelmi Bank között a debreceni István Malom részvénytöbbségének megszerzéséért. A harc végül is 1911-ben a Hazai Bank győzelmével végződött, amikor a debreceni István Gőzmalom Rt. beolvadt a Borsod—Miskolci Gőzmalom Rt.-ba. A malomiparban a tőke koncentrációja és összefonódása a banktőkével a századfordulót követően folytatódott. A monopolkapitalizmus uralkodóvá válásakor azonban a malomipar korábbi gyors fejlődése lelassult, és a finánctőke érdekeinek alárendelve más iparágakhoz képest háttérbe szorult. A bankok érdekeltsége ekkor a malomipari részvénytársaságok teljes tőkéjének mintegy 65%-ára terjedt ki. A malomipar fejlődésének ütemét lassította az 1900—1903. évi kapitalista túltermelési válság, az őrlési forgalom megszüntetése, a gabonaárak emelkedése, továbbá a külföldi lisztpiacokon korábban élvezett minőségi előny elvesztése. Jelentősen csökkent a külföldre irányuló lisztexport, de a kiesést ellensúlyozta a monarchia belső piacának bővülése (1895-ben 645 ezer tonna, 1912- ben pedig 811 ezer tonna volt a lisztkivitelünk). így a nagymalmok termelése átmeneti visszaesések ellenére mégis emelkedett, és lassúbb ütemben a termelés koncentrációja is folytatódott. A századforduló idején Budapest évi egymillió tonnát meghaladó őrlési kapacitásával Európa legnagyobb malomipari központja volt, és Minneapolis (USA) után a világranglista második helyén szerepelt. Országos viszonylatban ugyanakkor csökkent a kismalmok létjogosultsága. Ezt jól jellemzik a következő statisztikai adatok: 1894-től 1906-ig a gőz- és a motoros malmok száma 1843-ról 2569-re emelkedett, a vízi-, szél- és szárazmalmok száma 18 162-ről 14 735-re csökkent. 1906-ban az ország 4,4 millió tonna teljes gabonafeldolgozásának több mint 83%-át a gőz- és motoros malmok teljesítették. A kismalmok azonban még a következő évtizedekben is hasznos szerepet töltöttek be, különösen olyan helyeken, ahol a kedvezőtlen közlekedési viszonyok miatt a lakosságnak előnyösebb volt helyben őröltetni gabonáját. A malomipar fő tevékenysége a kenyérgabona és elsősorban a búza őrlése volt. 1906-ban a malmok hárommillió tonna búzát és valamivel több mint 0,4 millió tonna rozsot őröltek. A nagyobb malmok őrlőüzemeiben külön rozsjárat is volt. Csaknem egymillió tonnát tett ki az egyéb termények (kukorica,
