Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Kirsch János: Malomipar
104 Malomipar Az egyszerű simaőrlés kétféle termék — liszt és korpa — előállítására irányul, ezért kétfrakciós eljárásnak is nevezték. A simaőrlésnél a héjrészek erősen öszszeroncsolódnak és beletöredeznek a lisztbe, emiatt a liszt barnább, vagyis korpásabb. Fehér lisztet is elő lehet állítani, de akkor csökken a fajlagos lisztkihozatal, és kevésbé gazdaságos az őrlés. Az új és fejlesztett malmi gépek megteremtették a műszaki feltételeket a magyar acélos búza feldolgozására kialakított magasőrlési eljárás alkalmazásához, ami sokáig még visszaöntéses vagy részben visszaöntéses rendszerű volt. A klasszikus magasőrlés bevezetését a rendszerezett dara- és dercetisztítás kiterjesztése tette lehetővé. A magasőrlés többfrakciós eljárás, amelynek célja a félkész termékek gondos osztályozásával és a minőségileg szétválasztott őrleménycsoportok külön őrlésével a fehérliszt-kihozatal növelése. A magasőrlési technológia páratlanul jó minőségű, bő választékú lisztfajták előállítására alkalmas. Amíg a külföldi malmok az 1880-as években általában 4—-8 fajta lisztet gyártottak, a magyarországi nagymalmok 12—20, sőt néha még ennél is többféle lisztet őröltek. A kezdeti nagy sikerek után egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a kétségtelenül jelentős technológiai előretörésnek komoly hátrányai is vannak. A túlságosan széttagolt és rendkívül bonyolult őrlési eljárás nagyon eszközigényes volt. K edzi budai Lujza Malom (eredetileg Barber Fiai Gőzmalma) hengerszékei 1895 körül Forrás: Edvi Illés A.: Budapest Műszaki Útmutatója, 1896
