Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Kirsch János: Malomipar
102 Malomipar A Ganz—Mechwart-féle hengerszékek forradalmasították a kenyérgabona őrlését, és viszonylag gyorsan kiszorították a korszerűtlenné vált malomkőjáratokat. 1880-ban már valamennyi budapesti nagymalom hengerszékekkel őrölt. A hengerszékek kíméletesebben őrölnek, mint a malomkövek, mert a hengerpárok között sokkal kisebb az őrlési felület, mint a kőjáratokban. Ezáltal őrlés közben a héjrészek kevésbé töredeznek, így könnyebb azokat elválasztani a magbelső lisztrészecskéitől. A hengerszékek előnye az is, hogy őrlési hatásfokuk lényegesen kedvezőbb, méreteik és karbantartási igényük pedig jóval kisebb, mint a kőjáratoké. A gyakorlatban jól használható utánengedő nyomású — vagyis nem merev hengerrésű — Ganz—Mechwart-féle hengerszékek a budapesti Ganz-gyárból indultak világhódító útjukra. Ezeket a hengerszékeket rövidesen egy újabb világraszóló találmány követte. Haggenmacher Károly (1835—1921) az Első Budapesti Gőzmalmi Rt. igazgatója 1887-ben Budapesten szabadalmaztatta az általa feltalált síkszitát. Ez döntő fordulatot hozott az őrlési folyamatban lényeges szerepet betöltő osztályozási műveletek hatékonysága szempontjából. Az első síkszita jobbra forgó, zárt szekrényében három szitáló- és két gyűjtőkeret volt. A síksziták már kezdetben is sokkal jobb osztályozást végeztek, mint az addig használt hasáb- és Haggenmacher Károly sík szí táj a, 1890 körül Forrás: Gabonaipar c. szaklap, 1977. évi 5. sz.
