Tarján Ferenc: Feltalálók műhelytitkai. Korszerű találmányok és felfedezések (1942)
IV. Régi fizikai törvények és jelenségek felújítása korszerű találmányoknál
79 A Karolus-cellát Karolus német mérnök találta fel a távolbalátó vevőkészülék céljaira. Az a feladata, hogy az adóállomásról érkező áramingadozásokat visszaalakítsa fény ingadozásokká. A cella két nikolprizma között van elhelyezve. A nikolprizma, mint ismeretes, hosszúkás mészpáthasáb, melyet különleges módon kettévágva, kanadabalzsammal összeragasztanak és hengeres tokba foglalnak. Ha egy ilyen nikolon keresztül nézünk, a fény majdnem akadálytalanul jut szemünkbe, mert a mészpát eléggé átlátszó. A nikolprizmán átjutó fény mégis egészen más természetű, mint a szemünkbe közvetlenül érkező természetes fény. Erről egy másik nikolprizmával győződhetünk meg, ha ezt a másik nikolt az előbbi nikol és szemünk közé helyezve, mint egy távcső vön keresztül nézünk egy égő lámpába. Ekkor azt tapasztaljuk, hogy noha a két nikol külön-külön nitrobenzol átbocsátja a fényt, együttesen hol átereszti a fényt, hol nem ; vagyis a látótér egyszer világos, máskor pedig sötét. Ez a jelenség, a két nikolprizma elhelyezésétől függ. Nevezetesen, ha a két nikol állása olyan, hogy a látótér teljesen világos, akkor, ha az elsőt 90 fokkal elforgatjuk hossztengelye körül jobbra vagy balra, a látóhatár teljesen elsötétül. További negyedfordulatnál ismét kivilágosodik, háromnegyednél sötét lesz s végül egy teljes körülforgatás után ismét világossá válik a látótér. Amikor a két nikol állása olyan, hogy a látótér világos, akkor a nikolokat párhuzamosoknak, ha pedig sötét, akkor keresztezetteknek mondjuk. A nikolon áthaladó természetes fényt sarkított vagy poláros fénynek nevezzük. Szemünk a kétféle fényt csak a két nikol felhasználásával tudja megkülönböztetni. A Karolus-cella első nikolprizmáján átmenő fény poláros. E polarizátornak nevezett prizmából kilépő fény a másik, analizátornak nevezett nikolprizmán csak akkor haladhat át akadálytalanul, ha a két prizma Karolus-cella vázlata.
