Tarján Ferenc: Feltalálók műhelytitkai. Korszerű találmányok és felfedezések (1942)
IV. Régi fizikai törvények és jelenségek felújítása korszerű találmányoknál
74 töltésű elektronok keringenek. Külső behatásokra az elektronok az atomból kiléphetnek, így például fémek fehérizzásakor. Ha tehát a légritkított csőben elhelyezett fémszálat izzítjuk, a negativ elektronok kiválnak belőle s a szemben lévő pozitív feszültségű fémlap felé törekszenek. Ezáltal az elektronok a katód és az anód között mintegy hidat alkotva, az anódtelep áramkörét zárják s megindul az áramlás a csövön keresztül. Az ily berendezésű, majdnem légüres csövet, elektroncsőnek nevezzük. Ha az anódáramforrás sarkait felcseréljük, az áramiái azonnal megszűnik. Ez esetben a negatív elektronok nem léphetnek ki a fémszálból, mert az anódáramforrás pozitiv töltése leköti őket. Az elektroncső tehát szelephatást gyakorol s így a váltóáramnak, mely irányát másodpercenkint sokszor változtatja, csak egyik felét, vagyis félperiodusát engedi keresztül és pedig azt, amelynél az izzószállal szemben lévő anódlemez pozitív töltésű. Hasonlóképpen viselkedik az elektroncső a rádióhullámokkal szemben is, melyek tulajdonképpen nagyrezgésszámú váltóáramoknak tekinthetők. Az elektroncsőnek ezt a nevezetes tulajdonságát, hogy az áramot csak egyirányban engedi keresztül, az amerikai Fleming felhasználva, először alkalmazta a kételektródás elektroncsövet, mint egyenirányítót, 1904-ben. Az elektroncső mai alakját egy kiváló amerikai mérnöknek, Lee de For estnek köszönhetjük. Nélküle a rádió még ma is a megoldatlan problémák közé tartozna. Lee de Forest azt észlelte, hogy ha az izzó katódszál és az anódlap közé harmadik elektródul egy drótspirált (rácsot) Az elektroncső működése.
