Tarján Ferenc: Feltalálók műhelytitkai. Korszerű találmányok és felfedezések (1942)

III. A «véletlen» szerepe a találmányoknál

42

kis »kazánt« kalapált össze magának. Megtöltötte vízzel s jól aláfűtötte. A fejlődő gőzt, a Lazán oldalfalába szerelt csőbe vezette. A csőbe beszerelt egy dugattyút, melyre a kazánból kitóduló gőztömeg nyomást gyakorolván, lökésszerűen mozgatta előre az egész tákolmányt. Később a dugattyúhoz, forgatókar közvetítésével egy pár kereket alkalmazott s ezeknek összekötő tengelyét a dugattyúval forgó mozgásba hozta.

Esténként nagyszerűen mulatott, amikor a keletkező vízgőz nyomása egyre jobban mozgatta kocsiját, melybe lovakat sem kellett befogni. Most már nem elégedett meg azzal, hogy a kocsi magától mozog, hanem kisebb tárgyakat is helyezett rá s végül boldog volt, amikor a kocsi még ebben az esetben sem mondta fel a szolgálatot. Ez az ártatlan kis mulatság vezette Stephensont később a gőzmozdony feltalálásához.

De nincsen öröm üröm nélkül! Az ártatlan fiú öröme sem maradt zavartalan. Egy este mestere, amint a műhely előtt elhaladt, figyelmes lett a zajra és füstre, mely a műhelyből kiáradt. Sietve benyitott s nagy meglepetésére ott találta a munkájában elmerült fiút a legnagyobb rendetlenség közepette. Ekkor kapta meg a kis feltaláló találmányáért első jutalmát, két pofon formájában. A szepegő fiú mindenáron beakarta mutatni találmányát szigorú mesterének, de ez nem volt rá kiváncsi és kidobta az egész készüléket a remegő fiúval együtt az utcára.

Szegényke sírva szedegette össze keserves munkájának roncsait s elindult hazafelé. Otthon elpanaszolta bánatát szüleinek. Apját a nehéz munkától elcsigázott bányászt, nem igen érdekelte fia ügyeskedése s inkább játékos csinytevést látott a dologban. A mesternek adva igazat, keményen megdorgálta a szepegő fiút s megparancsolta neki, hogy másnap térjen vissza a műhelybe s kérjen bocsánatot mesterétől.

Az önérzetes fiú azonban erre semmiképp sem mutatott hajlan. dóságot s néhány napig otthon lődörgött. Szabadidejét arra használta fel, hogy kísérlete roncsaiból ismét összeállítsa kedvenc készülékét. Majd midőn ezzel szerencsésen elkészült, apja távollétében működésbe hozta ördöngős masináját s büszkén mutatta be édesanyjának, ki boldogan szemlélte szemefényenek, az ő hőn szeretett drága Gyuri fiának mesterművét.

Lakott a községben egy derék gépészmester ; Stephensonné izgalmában elszaladt hozzá s addig kérlelte, míg nem jött vele fia csodatettét megnézni. A gépésznek tetszett a dolog s főleg az ügyes fiú, akit azonnal szerződtetett tanoncul. Új mesterénél a kis feltalálónak bő alkalma nyílott tehetsége kibontakozásához.