Tarján Ferenc: Feltalálók műhelytitkai. Korszerű találmányok és felfedezések (1942)
V. Elmélet és gyakorlat
109 Az elektromos rezgésekkel működő hangszereknek három nagy csoportját különböztetjük meg : 1. a hangfrekvenciagerjesztők, 2. az interferenciával működő hangszerek ; 3. a fényelektromos hatással (fotocellával) létesített hangszerek csoportját. Az első csoportba tartozó hangszerek, rezgőkörökkel keltik a hangot létesítő elektromos rezgést. A rezgőkör egy elektroncső áramkörébe kapcsolt tekercsből és egy kondenzátorból áll. (Lásd : Mikrofontól a hangszóróig című fejezetben.) Ha az áramkört zárjuk, az áram nem lesz egyenletes, hanem folytonosan erősödik és gyengül. A másodpercenkénti erősödések és gyengülések rezgést létesítenek, melynek száma a tekercs és a kondenzátor méreteitől függ. A rezgőkör által létesülő rádióhullámok rezgésszáma körülbelül 200.000 és 2,000.000 között van. Ha ilyen gyorsan váltakozó áramot a hangszóróba vezetünk, nem hallhatunk hangot, mert fülünk csak azokat a rezgéseket képes érzékelni, amelyeknek rezgés száma 20 és 16.000 között van. Vasmagos tekercs alkalmazásával és a kondenzátor méreteinek nagyobbításával elérhetjük, hogy az elektromos rezgések száma az emberi fül, imént említett rezgés- illetve hullámhatárán belül essék. Ezek a rezgések a hangszóró membránját velük egyező frekvenciájú rezgésbe hozzák s a fül számára hallható hangokat keltenek. A hangfrekvencia-gerjesztők legkiválóbb képviselője, René Bertrand, párisi tanár, ki »Dynaphon« nevű készülékét 1928 november havában Budapesten is nagysikerrel mutatta be a Vigadó nagytermében. Bertrand kisfrekvenciájú váltóáramot gerjeszt a hangszóró közvetlen megszólaltatására. Dynaphonja egy kis asztalkára helyezett félhenger, amelynek előlapján fokokra beosztott fehér körlap van. E körlap beosztása öt oktávra terjed : külső szélén a készülék kezelője két ujjával egy körülbelül 25 centiméter hosszú mutatót mozgat jobbra-balra, s amelyik Bertrand >>Dinaphon<i-ja.
