Tarján Ferenc: Feltalálók műhelytitkai. Korszerű találmányok és felfedezések (1942)
V. Elmélet és gyakorlat
100 rának kapacitása, annál nagyobb hullám vételére hangolódik vevőkészülékünk. Minthogy a vevőkészülékek rezgőkörét különböző hullámhosszúságú adóállomások vételére kell hangolni, a rezgőkörnek változtathatónak kell lennie. Ezt, mint már fentebb említettük, a kondenzátor és a tekercs változtatásával érhetjük el. Legcélszerűbb a kondenzátor kapacitásának forgatógombbal való változtatása, állandó menetszámú, azaz állandó önindukciójú tekerccsel kapcsolatban. A vevőkészülékbe érkező, közel azonos rezgésszámú hullámok sokszor zavarják egymást. E zavaró hatás, mely áthallásban nyilvánul, nem mindig küszöbölhető ki teljesen. Ez az oka annak, hogy vevőkészülékünkkel néha egyidejűleg két, esetlegtöbb adóállomás érkező hullámait vesszük egyszerre. Minél »szelektívebb« valamely vevőkészülék, annál jobban sikerül elérni azt, hogy csak pontosan azt az egy állomást vegyük, amelynek hullámhosszára, illetve rezgésszámára készülékünk rezgőkörét hangoltuk. A szelekció fontos kérdését, több hangolókör (rezgőkör) alkalmazásával sikerült megoldani. Az adóállomások folytonos fejlődésével lépést tartott a vevőkészülékek tökéletesedése is. Kezdetben a külföldi gyári készülékek mellett az amatőrök által házilag előállított készülékek elégítették ki a nagyközönség szükségletét. Kapcsolási vázlatok jártak kézről-kézre : aki csak tehette, szerelt magának egy-kétcsöves vevőkészüléket. Öt-hat - csöves készülék sem ment ritkaságszámba. Ezeknek az akkumulátortelepes vevőknek üzembentartúsa, főleg a gyorsan kimerülő telepek gyakori feltöltése miatt, sok gondot okozott az amatőröknek. A telepes készülékeket néhány év múlva kiszorították az anódpótlós, majd a hálózati készülékek : ezek bevezetésével az akkumulátorok teljesen feleslegessé váltak. A hálózati készülékek készítése már fokozottabb elméleti tudást és felkészültséget igényelt : egyrészt emiatt, másrészt a gyári készülékek olcsóbbodása következtében, az amatőrmozgalom lassan elcsendesedett. A gyári készülékek fejlődésében nem volt megállás. A következő lépés, a hangszóróknak a készülékbe való beépítése volt. Majd amikor a három hangolótárcsa beállítása terhesnek bizonyult, bevezették az egygombhangolású készülékeket. Ezeknél a közös tengelyen elhelyezett három kondenzátort, áttételes meghajtással, csupán egy forgatógombbal lehet működtetni. Ezzel az újítással a készülékek kezelése rendkívül kényelmessé vált. A mai vevőkészülékek nagyrészt már csak szuper-rendszerűek, rövidhullámú állomások vételével kiegészítve. A fokbeosztásos hangológombok teljesen eltűntek, helyüket egygombos kezeléssel, az álló-
