Gibson, Charles Robert: A tudomány hősei - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1933)

Roger Bacon (1214-1294)

A TUDOMÁNY HŐSEI

halálának leírásával végződik. Úgy írja le ezt, hogy cellájába bezárkózva máglyát rakott irataiból, ((tulajdon körmével megásta a sírját» és ott pusztult el a tűzben.

Furcsa, hogy ilyen képtelenségeket elhittek az emberek. Roger Bacont századokon át efféle varázslónak tartották. Még a tizennyolcadik század elején is csak tehetséges alchimistát láttak benne. A legújabb időkben ismerték csak fel igazi jelentőségét, munkái tanulmányozása alapján.

Bizonyos, hogy Bacon kereste a bölcsek kövét és hitt az asztrológiában. De ez nem lephet meg. Sok nagy elme hitt ezekben az áltudományokban századokkal ő utána. Bacon tanulmányai mind komolyak voltak. Az alchimiát és asztrológiát nem nyereségvágyból űzte. A tudományban elért eredményei jelentékenyek, korához képest. Gondoljuk csak el, milyen volt az emberek színvonala akkoriban. A tömeg merőben tudatlan volt. Aki írni vagy csak olvasni is tudott, bizonyosan papi ember volt.

De a szerzetesek nagyobb része is teljességgel tájékozatlan volt a számtanban. Bacon-tői tudjuk, hogy még azok is, akik a matematikára vetették magukat, megálltak Euklidesz ötödik tételénél, annál, amelyiket iskolás korunkban úgy hívtunk, hogy «a szamarak hídja» (Pons asinorum). Ez az elnevezés Bacon korából való.

Bacon erősen fellendítette a matematika tudományát. Jellemző amit egy régi szerzetes történetíró jegyzett fel az egyik ferencrendi barátról:

«Fráter Bungay nagyszerűen értette a matematikát ; ez vagy a sátán munkája vagy Bacon-é.»

Néhány évre rá, hogy Bacon visszatért Oxfordba, a

32