Gibson, Charles Robert: A tudomány hősei - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1933)
Isaac Newton (1642-1727)
A TUDOMÁNY HŐSE] Wren és Halley megváltották, hogy ők nem tudnak rábukkanni a módjára annak, hogy az egyetemes vonzás törvényét bebizonyítsák. Hooke kijelentette, hogy ő megtalálta a bizonyítékot. Halley elbeszéli, hogy Wren erre két hónap időt adott nekik a bizonyításra és annak, aki megfejti a problémát, fölajánlott — az erkölcsi dicsőségen felül — egy negyven shillinges könyvet ajándékba. A vetélkedés nem járt eredménnyel. Halley elment Cambridgebe Newton-barátjához, hogy tőle kérjen tanácsot. A londoni vitáról mitsem szólva egyenesen ezzel a kérdéssel rontott neki: «Milyen görbét írnának le a bolygók, ha olyan erő hatna rájuk, amely a távolság négyzetével fordított arányú». Newton kapásból ezt felelte : «Ellipszist». Halleyt nagyon meglepte ez a gyors feleletet. «Honnan tudod?» — kérdezte Newtont. Newton erre elmondta neki, hogy ő már régebben kidolgozta ezt a problémát és kétségtelenül kimutatta, hogy az egyetemes vonzás törvénye uralkodik az egész naprendszerben. Kihúzta az íróasztala fiókját, hogy megmutassa Halleynek a két éve ott heverő kéziratot. Hirtelenségében nem találta, de megigérte barátjának, hogy majd elküldi. El is küldte. Egyik értekezését, az égitestek mozgásáról (De motu), megmutatta Halleynek. Halley kérte, küldje el majd ezt is neki, szeretné kiadni a Royal Society «Transactions» című kiadványsorozatában. Érdekes, hogy a Royal Society titkára, aki nyugtázta az értekezés átvételét, ugyanaz a fiatalember volt, aki tizenöt évvel előbb tanácsát kérte külföldi utazása dolgában. Aston a neve. 82
