Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)
Fények az utcán és a munkahelyen
teburás lámpa ég; harang alakú, üveg házú, a tetején kalap alakú, belül fehérre festett fedővel”. Az utazó látogatásakor még ismeretes a lámpatisztogató és a lámpagyújtó mesterség, amely 1780-ban lépett életbe. A kormányzóság egyenruháját viselő - és katonai fegyelem alá tartozó — lámpatisztviselő már korán reggel olajjal töltötte fel a házak homlokzata előtti utcai lámpákat, napközben tisztogatta őket, este meggyújtotta, és eloltotta a világítási naptár által előírt időben. A gázvilágítással már 1817-ben kísérletezett Prechtl fizikus, ez azonban akkor még nem volt sikeres. Csak öt évvel később, 1823-ban lett általános az utcai gázvilágítás. Szentpétervár (ma: Leningrád) utcai világítására a 19. sz. elejétől vannak adataink. 1848-ban - mint a többi orosz városban - olajlámpák világítottak. Ezt Gogol novellájából ismerjük: ,,Amint a házak és az utcák felett leszáll az alkony, a rendőrőrszem felmegy a létrán meggyújtani a lámpákat. Milyen szép is lesz, ahogy az új Nyevszkij Prospekten elkezdenek nyüzsögni. Ekkor megkezdődik a titokzatos óra, amikor feltűnik a lámpák csodaszép hívogató fénye. De az Isten szerelméért ne menjen közel a lámpákhoz. Szép látvány, csak vigyázni kell, hogy a bűzös olaj le ne öntse a piperkőc frakkokat”. Az első utcai gázlámpák 1825-ben gyulladnak ki Szentpéterváron, a vezérkari parancsnokság épületét és előterét borítják fényárba. 1840-ben szó volt arról, hogy az áruházakba is bevezessék a gázvilágítást, ettől azonban az első időkben az üzlettulajdonosok vonakodnak a tűz- és robbanásveszély miatt. Moszkvában, az áruházakban 1840-től olajlámpák világítanak. Miként Bécsben, itt is alkalmaztak lámpatisztviselőket. II. Miklós cárnak (1894-1917) és nejének, Alexandra Fjedorovna (volt Alice Viktória hesseni német) hercegnőnek kedvence és belső tanácsadója volt Raszputyin Grigorij Evfimievics (1864-1916) orosz szerzetes, a hírhedt kalandor. A szakállas, műveletlen kókler a cárnak is bizalmasa és tanácsadója, és a cári házaspár kedveltje volt. Udvari szereplését a cárné igen jövedelmező állással törvényesítette: ő lett ,,a cári lámpák őre” nagy fizetéssel és kizárólagos jogkörrel. Bukarest utcáin 1774-ben jelentek meg először lámpák. 1793-ban a lakók az utcára néző ablakokat kötelesek kivilágítani. 1820-ban már rendszeres utcai világítás volt, kampóval a házak falára függesztett kőolajlámpák égtek. 1836-tól 720 db négyszegletes, üvegburás faggyúlámpa világított, 1852-re ez a szám 745-re emelkedett, és a tehetősek lámpás kocsikkal járták a város utcáit. Ekkor már a városban 400 bérkocsi volt, amely gyertyalámpással világított. A bérkocsik lámpásai különböző színűek voltak: az első osztályú vörös, a második fehér, a harmadik kék. A város gázvilágítása 1867-ben létesült. A villamos közvilágítás rendszerint a gázvilágítással együtt vagy azt követően indul meg. Az első utcai villamos lámpa 1854-ben New Yorkban gyulladt ki Goebel német optikus órásüzletének kirakatában, a Broadway közvilágítását pedig —villamos izzólámpákkal - Edison oldotta meg. 1877-ben a Busch-cég Clevelandban is bevezette a villamos közvilágítást. Kézi gyertyalámpások az utcai éjszakai közlekedéshez 1870-ből (A szerző gyűjteményéből) Pest-Buda közvilágítása Az általános utcai közvilágítás csak a 18. sz. második felétől kezdődik; addig hazánk minden városa - így Pest, Buda és Óbuda is -76
