Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)

Fények az utcán és a munkahelyen

célból a város polgárai este nyolc óra után házaik alsó emeletének ablakaiban égő lámpákat kötelesek elhelyezni.

1558-ban megalakult a fáklya- és lámpahordók céhe, amelynek tagjai csekély díjazásért a sötét utcákon világítottak a járókelőknek. A tehetősebbek e célra saját fáklya- vagy lámpavivő szolgákat alkalmaztak.

1667-től már a rendőrök kezelték a falra tűzött olajlámpásokat. Ettől kezdve október 20-tól március 31-ig minden éjjel olajlámpák égtek. Közben 1662-ben egy Laudati nevű vállalkozó Párizsban és Franciország más városaiban fáklyákat és lámpásokat adott bérbe. így a piaci bódék gazdái is kölcsönözhettek tőle világítóeszközt, sőt az utazók hintóikra negyed órára négy souért, a gyalogosok három souért kaphattak kölcsön lámpást. Az időt a lámpáshoz adott homokóra mérte.

Később egyre több oszlopon álló lámpás jelent meg a közterületeken.

Városi világítás függőlámpája leereszthető falikaron 1667-ből

(Palkó Attila: Győz a világosság)

Útközepes,

leereszthető

közvilágítási

spirituszlámpa

1898-ből

(Schwert árjegyzék 1898, Halle)

1715-ig még életben volt a házak kivilágítási kötelezettsége, miközben XIV. Lajos rendeletet adott ki a közvilágítással kapcsolatban, és Dr. Martin Lister írja -aki a Napkirály uralkodása alatt Párizsba látogatott hogy az utcákon húsz lépésenként le- és felhúzható, függesztett lámpák vannak. Szerinte ezek gyertyákkal világítanak; egy gyertya 4 poundot (kb. 1,8 kg-ot) nyomott, így ezek akár éfjélig is eltartottak. A lámpásoknak üvegfaluk volt; aki egy ilyen értékes üveglámpást összetört, gályarabsággal bűnhődött!

1765-ben bevezették Párizsban a fényvetős olajlámpásokat, amelyek sokáig megmaradtak. Különösen híres közülük az, amelyik a Gréve téren állt (itt állt a guillotine is), ennek fényénél akasztották fel a párizsiak a királyi udvaroncokat és tisztviselőket a lámpaoszlopokra.

A lámpaoszlopokon elhelyezett fényvetős utcai gyertyalámpások használata fontos esemény volt a közúti világítás történetében. Waldeck-Joachim Christóf herceg - később könyvalakban is kiadásra került naplójában - a párizsi utcai világításról ezt írja (1718):

72