Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)
Világítás magyar módra
Debrecen és környéki egyszerű bádogmécsek (Zsámbéki Lámpamúzeum gyűjteményéből) szokás szerint - miként Sopronban is - ún. szalamanderben (kígyózó fáklyásmenetben) ballagtak fáklyákkal a kezükben az utolsó évet végzett valétások. Az erdészhallgatók fáklyákkal, a bányászhallgatók lámpásokkal vonultak. Napjainkban az egri diákok a Gárdonyi Géza Diáknapok alkalmával a Dobó István térről fáklyákkal vonulnak fel az egri várba. A fáklya tartása. A fáklyát általában kézben tartották, de előfordult, hogy a mestergerendán függő két rúdon keresztbe fektetve használták, különösen a Barsava völgyében. Volt, ahol hamus fazék tetejére több fáklyát egymás fölé keresztbe raktak, a sok fáklya nagyobb fényt adott. Némely helyen szemesterményt (kukoricát, kölest) tartó köcsögbe vagy fazékba állították. A fáklya készítése mindig a férfiak dolga volt: mézgát (fenyőgyantát, viaszt, faggyút, fűrészport) kevertek össze, és ennek anyagát kenték fel vesszőre, vesszőnyalábra vagy tették bele az előre kifúrt napraforgó belsejébe. A gyimesi csángók 4-5 tollszárvastag fenyőszilánkot köteggé kötöztek, és szurkot öntöttek közé. Ezt világlónak vagy fetyérnek hívták (a török fiti szóból). A székelyek szurkos edénye, kalánja vas- vagy bádogserpenyő, amelyben szurok vagy lucfenyő szilánkjait szurokkal keverték, és így égették. Az edény falára csíptetett pálcikával tartották kézben. Magyarország egyes vidékein nyírfakéreg lehántott szárát kötegelték fáklyának, és ezt fazékban tartották. Udvaron, lovak körül, kocsi befogásához használták, szobában, istállóban a tűzveszély miatt ritkán. Magyar mécsek A történelmi Magyarország területén már a 13. sz. előtt is ismeretes volt a mécs, a zsiradékkal való világítás, ennek valószínűleg gyertya volt a neve; erre utal az, hogy a szlavóniai sörjeszilánkot ma is csőrös gyertyának nevezik. Nevét egyesek szerint a 13. században az ófrancia méche szóból nyerte. A Tiszántúlon nevezték el mécsesnek, a mai napig mindkét neve használatos. Tájnevei: pillogó, pilács, pillangó, fösvényke, mécsorka, szegényke, lampocska pintyőke. 56
