Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)
Bevezetés
Nyolclángü etruszk olajlámpa i. e. 190-ből (D. Pillitz—G. Schmidt) Kétlángű bronz, függesztett római olajmécs kioltósapkával (Az MTA Világítástechnikai Állomás képanyagából) lámpák vasból, ónötvözetből készültek; az egy vagy több láncon függő mécsek galamb alakot öltöttek. A függő mécsek mellett olykor a mécslángot eloltó kupak is ott lógott kicsiny láncon. Európa és az északi szigetvilág lángjai Európa területén az osztrigák héjából és a fésűs kagylóból készítettek rongykanócos lámpásokat. Ezeket a halakból nyert olaj táplálta. Később itt is cserépből, vasból, rézből utánozták a kagyló alakot, majd megjelentek a nyitott és zárt kettős csésze alakít felfüggeszthető lámpások (crusie). Ezek egy felső kinyúló csőrű bögréből s alatta egy másik nagyobb, a csepegést felfogó tálkából álltak. Ez a kialakítás egész Európa területén, sőt még az északi szigetvilágban is elterjedt. Az Ibériai félszigeten (ma Portugália, Spanyolország) és Gibraltár területén a két- vagy még több csőrű teáskanna alakú tartályos mécsek honosodtak meg; ebből a központi domborított törzsből három-négy Talpas bronzmécs csipesszel, koppantóval csőr is kiágazott. A csőrökben égő kanóchoz szükséges tisztító, kezdetleges lenyeső olló - a koppantó őse — és csipesz vékony láncon függött a lámpáson. A bélhez tüske és emelőszerkezet is tartozott. Ezeket a formákat nemcsak az Ibériai félszigeten, hanem egész Európában ismerték. Gibraltár területén zárt csésze alakú, kisméretű középégős mécset használtak, ez a megoldás már haladást jelentett az előzőkhöz képest. A mécs hordozható volt, hosszú dróton függött. Normandia (Németalföld) területén kezdetben talpon álló lapos, csészealj alakú mécset használtak, amelyet lángvédő fémoldalak borítottak. Horogra függesztve hordozták. Később (i. e. 500 körül) széles körben elterjedtek a gazdagon díszített teáskanna alakú lámpások, amelyek csepegését körgallérral fogták fel. Cserépből, sárgarézből, vasból, ónból, ónötvözetből készültek, égőanyaguk bálnaolaj, növényi étolajjal (oliva) keverve. Néha levehető kettős csőrük volt. A francia Alpok területén meghonosodott csészealj alakú mécsekre jellemző a 28
