Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)
Munka és világítás
osonó embereket, akik szeretőjüktől jöttek, vagy a szőlőt dézsmálták éjszaka. A bakter óránként jelezte az idő múlását. Ha nem volt órája, a csillagok állásából tájékozódott. A 15. századtól a Németalföldről származó bakterénekek magyar szövegű változatait recitálta vagy énekelte. Régebben tülkölt, és minden órában mondta a rigmusokat hajnali öt óráig. Egy falusi bakter éneke: Nyolcat ütött már az óra, térjetek mán nyugovóra! Este kilencről éneklek, imádkozva feküdjetek! Sodronyfonatü, lapostartályos, üvegcilinderes bakterlámpa (1900) (A szerző gyűjteményéből) Fémkeretes, üvegezett, fali utcalámpa, cilinderes belső petróleumlámpával, intézmények kapuja fölött (A Zsámbéki Lámpamüzeum anyagából) Tíz órára jár az idő, nyugvóhely készítendő! Éjfélt többet nem kiáltok tűzre vízre vigyázzatok! (11 óra) Éjfélkor nincs kiáltás, kürtölés, nehogy a szellemek megtudják, hány óra van. Jobbítsuk meg hát életünket és adjuk néki szívünket! (1 óra) Éjfél után óra három még a falut körüljárom! Hajnalodik öt az óra, kakas szólít virradóra! A bakter rendszerint ugyanazt a szöveget mondta minden éjjel, csak névnap, farsang, 173
