Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)
Bevezetés
fel. Skóciában - ahol sok az ezüstfenyő Észak-Angliában, Skandináviában, Germániában csiptetős vaslábú állványon égették a foklát. Kustaa Vilkune: Apáink munkája c. könyvében így ír le egy finn füstösházat (pirttit) 1823-ból: „J. L. Runeberg házitanító szerint a ház egy szobából áll, üveg nélküli kis ablaka zsaluval fedve, nappal sötét, mennyezeti füstnyílással. A hatalmas nyílt tűzhelyen izzó fenyőfa hasábok égnek s a padlón tartóban, a fal gerendái közé tűzve fenyőfáklyák - fokiák - égnek. Reggel három, este négy-öt darab. A negyedik a szobában az ajtónál. Egy méter hosszú, 4 cm széles, 2 mm átmérőjű a fokla. A tűz előtt öreg ember a fáklyának való fenyőt vékony lemezzé hasogatja. A ház népe: a nők a fazéknál, rokka vagy a teknő előtt, a férfiak szánt, sítalpat készítenek, a koldusok a tűz előtt szárítkoznak, a gyerekek játszanak a kemence tetején. Az ajtónál hosszú vályúból a ló abrakol s a kakas büszkén körbejár.” A fokla testvére, a káka gyűjtése ősszel a nők és gyermekek feladata volt. Külső rétegét lehántották és így állították zsírba, faggyúba (Britannia, később Egyesült Államok). A fáklya fénye mellett... A fokla utódja a fáklya. Neve a latin fax, facula — tűzből kivett faág, fahusáng szóból ered. A fáklya olyan rúd, amelynek az egyik végén nyél van, a másik végét gyantába, szurokba mártották, és ez a szabad levegőn is nyílt lánggal égett. Készítettek már a csiszolt kőkorszakban (i. e. 5000—2000), de főleg a rézkorszakban (i. e. 4700—2000) és a bronzkorszakban (i. e. 2000—700) kötegelt nyírfakérget szurokba mártva. Ez a forma már egy fejlettebb világítóeszköz a fokiánál, különösen ha nyele is van. Mint min-17 den szabad lánggal égő alkalmatosság nagyon füstöl és izzó lánggal ég, nagyobb lánggal, mint a mécs, a gyertya, s ezért máig is - módosított formában ugyan, de - minden fáklyás felvonuláson ott lobog. Erős lángja miatt kioltása nehezebb; a földbe nyomják vagy eltiporják, de az északi országokban és Angliában fáklyakioltó kupak volt a házak falán, s ennek a vastorkába nyomták a fáklyát eloltáskor. (Ez éppen fordítottja a gyertya eloltásának, amikor a kupakot nyomják a gyertya fölé.) A fáklyát nemcsak kézben vitték; már a korai réz-, ill. bronzkorszakban réz és bronz fáklyatar tóikat készítettek, olykor Fáklyaoltó kupak utcai házfalon (18. sz.) (F. W. Robins: The Story of The Tamp) KÖNYVTÁR ** f а f rfo Г»' *
