Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)
Út és a fény
Fali, billenős, sárgaréz hajókabinlámpa 1900-ból (A Zsámbéki Lámpamúzeum anyagából) fényű fehér lámpát köteles használni; ha vontat, akkor pedig kettőt. A hajó oldalán — az egyedül járón és a vontatóhajón is — az árbocfény alatt 1 m magasságban 112,3°-os pozíciós lámpák égtek - bal oldalt piros, jobb oldalt zöld - elöl és oldalt jól látható, szokásos erejű fénnyel. A hajó farán 135°-os fehér fényű lámpának, a vontatott jármű orrában az árbocon szürkület után három fehér fénynek kellett világítania. Az átkelő kompok legnagyobb merülési síkjuk felett öt méterrel erős fényű fehér árboclámpát és felette zöld lámpát használtak. A hajó tatján kék lámpa jelezte, hogy gyúlékony anyagot szállít, a robbanásveszélyes szállítmányra vörös fény figyelmeztetett. A veszteglő hajó menet felőli oldalán kötelező erős fehér fény használata. Az első adatok a balatoni hajózásról Galeriánus császár idejéből (i. sz. 300) származnak. 1787-ben Balatonfüred vendégei írásban kérték a Tihanyi Apátságot hajók építésére és a tihanyi révjárat beindítására - eredménytelenül. Egy emberöltő telt el, mire 1846 áprilisában Széchenyi István kiadta röpiratát ,,A balatoni gőzhajózás” címmel, és 1885-ben vízre bocsátotta az első balatoni gőzöst, a Kisfaludyt. A Kisfaludy 1887-ben elpusztult, de Széchenyi elkészíttette a hasonmását. A Balatoni Gőzhajózási Társaság 1910- ben bocsátotta vízre a Baross nevű hajóját. E hajón rézből készült olajlámpa világított, amelynek üvegét sodronyfonat védte. Ezt- hazánk egyik legrégebbi hajólámpását - a siófoki Balaton Múzeum őrzi, ahol ezenkívül megtalálhatók az első időkben használatos lécvázú, üvegezett gyertya-, ill. petróleumlámpák. A Balatonon is előírták a világítás rendjét: a hét méternél hosszabb kishajók az előárbocon fehér, két oldalt a szokásos piros és zöld, a faron egy fehér lámpát kötelesek használni. A hét méternél kisebbek — így a vitorlások is — árbocukon egy fehér fényű lámpát viselnek, amely azonban nem kötelező. Két fehér fényt csak idegen vízijárművel való találkozáskor kell alkalmazniuk. A hajózás fejlődése szükségszerűvé tette a kikötőket és az őket védő hullámfogó mólók megépítését. A mólók nyugati oldalán zöld, a keleti oldalán villogó piros és felettük állandó fehér fény jelezte a kikötés helyét. A világítástechnika fejlődésével e fények mind villogok, ill. körvillogókká alakultak át. 117
