Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)
Út és a fény
Vízen ringó régi fények Hajólámpák Az ókorban a viking hajósok már ismerték az olajlámpát, az angolok repceolaj lámpával világítottak a hajó orrán, oldalán és tatján. Grönlandon a viharmadár beléből készítettek lámpát. A hajólámpát meghatározta a hajó jellege, felszereltsége, mással világítottak a kereskedelmi bárkán, és mással a csatahajók hátsó fedélzetén. A vitorlások az első időkben konvojban haladtak, egymás nyomdokvizében, esetleg elszórtan, de mindenképpen a széljárás irányában. Ennek megfelelően szürkülettől kezdve elsősorban tatlámpáikkal jelezték a helyzetüket. A Földközi-tengeren három tatlámpával jártak a gályák; a lámpák a hajó származása szerint francia, spanyol, olasz, oszmán, arab stb. stílusban, tetszetős kivitelben készültek. A haditengerészet kialakulásával e lámpák már a hajónak nemcsak a helyzetét, hanem a rangját is jelezték. A kisebb hajók (kutterek, korvettek stb.) csak egy tatlámpát égettek, míg a nagy hajókon (fregattok stb.) két, a zászlós hajókon pedig három nagyméretű díszes kivitelű tatlámpa világított. A kovácsoltvas vagy rézveretű lámpák barokk, rokokó stílusban készültek, gömb, kehely, négy- vagy sokszög, fordított csonkagúla alakúak. Csúcsaikon levegőrések, alattuk díszes sátortető. Oldalfaluk átlátszó: régen csillám, máriaüveg, majd sima - esetleg recés mintájú — vastag üveg, amelyet rendszerint sodrott fonatú vagy sima díszített fémhálózat védett az ütődés és a vihar ellen. Ezek a hajólámpák rendszerint karon nyúltak ki a tat közepén vagy két oldalon, ritkábban kecses tartókra szerelve égtek. A fedélzet világítására több helyütt (árbocon, kötélzeten) égtek hengeres vagy hasáb alakú, drótfonatos olajlámpák. A lépcsőknél, a fedélközben billenőkaron iránymutató lámpák világítottak, vastag öntöttüveg cilinderüket drótfonat védte. A legénység hálóhelyein, a körletekben és másutt egyszerűbb lámpák égtek, sőt olykor olajmécsek pislákoltak, amelyeket szintén drótfonat védett a gyakori tűzveszély miatt; különösen a fából épített hajokon. Az igényesebb kivitelű olaj-, később petróleumlámpák felfüggesztve vagy billenőkaron a tiszti fülkék és a parancsnoki kabin fényét adták, de a 19. sz. végéig itt is elengedhetetlen a biztonságot adó drótfonat. A legszükségesebb helyek világítását szigorúan ellenőrizték. Állandóan csak a kormányosi állás előtti kompasz- (iránytű-) házban világított egy-egy olajmécs a tájoló két oldalán. A hadihajókon viszont egy középső olajmécs világította meg a két oldalsó kompaszt. A hajókon általában nyílt lángot nem használtak (kivéve a konyhát, de itt is csak az étkezések befejezéséig). A lámpákat - különösen a helyzetlámpákat - mindig kifogástalanul tisztán tartották; ezért kisebb hajókon a hajósinas, nagyobbakon pedig Régi hajólámpák {Marjai Imre: Hajómodellezés) Díszes hajólámpák {Marjai Imre: Hajómodellezés) 115
