Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)
Út és a fény
erős fényű duplexlámpa fénye fehér volt. A kar színes üveget húzott eléje; vörös fénynyel „álljt”, zöld fénnyel ,,szabadot” jelzett. A fejlődés során az olajat itt is a petróleum, majd az elektromosság váltotta fel. Hordozható jelzőt használt az állomások, őrházak személyzete. Ez az első időkben fáklya vagy gyertyalámpás volt. Később a repceolaj, majd a petróleumlámpák sora következett. A tolatószemélyzet, a pályamenti dolgozók és a kalauzok részére vörös, zöld, később sárga és fehér üveggel fedett lámpát használtak. A váltók és más információs jelzők a 19. sz. második felében duplex repceolajlámpákkal, majd petróleum-, ritkán acetilénlámpákkal voltak felszerelve egészen a felszabadulás utáni első évekig (48. ábra). A vasúti kocsik közül mindig a szerelvény utolsó kocsiján, hátul előbb három, majd két vörös színű üveggel fedett lámpa volt (ún. zárlámpák). A magyar vasút lámpái Az 1846. július 15-étől 33,6 km hosszú pályán Pest-Buda és Vác között közlekedő Buda és Pest nevű gőzös által vont nyolc kocsiból álló vasúti szerelvény először csak nappal közlekedett. A forgalmat karos oszlopokon függő színes gömb alakú kosarak szabályozták mint vasúti jelzők. Ezeket az alul és felül kör alakban kivágott színes kosárgömböket egyedül vagy párosán csigaszerkezettel húzták fel a nyolc méter magas oszlopok karjaira. Amikor a vasút már szürkület után is közlekedett, szükség lett fényjelzésekre is. A lámpakészítő kézművesek, bádogosok tetszetős formákkal ékesítették műveiket. 1864-ben a Krolupper cég (Budapest VIII., Hunyadi utca 3.) volt az első vállalat, amely ilyen lámpákat gyártott. Az általános világítást itt is külön ismertetjük a vasúti építményekben, a mozdonyokon és a kocsikon. A vasúti építmények világítását 1881-től petróleum-, majd gázlámpák adták a század végéig. A külső világítás villamos ívlámpáit drótkötéllel csigákon át függesztették fel. A várótermekben, előcsarnokokban stb. egy vagy kétlángú bádogernyős díszes kőolajlámpák függtek. A pénztárablakok előtt ezenkívül még kis, lapos, üvegcilinderes, ritkán sugárvetős kőolajlámpa világított. A műhelyeket és irodákat zsinóron függő, ernyővel vagy sugárvetővel felszerelt Argand-gázlámpák világították meg. Az állomások világítóberendezései pl. 1932-ben (Wilhelm Géza: Gyárak, pályaudvarok, erőközpontok világítása MÁV, Bp. 1932. alapján): Osztrák vasúti kézi jelzőlámpa, külső karbidtartállyal 1940-ből (A szerző gyűjteményéből) 107
