Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)

Előszó

Előszó

Szeretettel köszöntőm azokat az olvasókat, akik érdeklődnek a világítás kultúrtörténete iránt.

E kor embere, aki megszokottan nyúl a fény kapcsolójához, nem is gondol arra, hogyan világítottak őseink, mennyit vakoskodtak a füstszagű, kormos fáklya- s mécsvilágnál, hogyan jutottunk el idáig, hogy egyetlen gombnyomásra fényözön vegyen körül s éjszakánként a város fényei visszaköszönjenek a csillagoknak. Bátor feltalálók, fáradhatatlan kutatók serege dolgozott, amíg eljutottunk a pislákoló lángtól a kápráztató villanyfényig.

Az ember, aki ma élvezi az esti fényeket, csak az idősebbek visszaemlékezéseiből kaphat némi képet arról, miként világítottak elődeink, milyen volt a régi lámpa fénye, amely nélkül nem jutottunk volna el

a barlangtól a felhőkarcolókig, a sziklarajztól a televízióig.

A világítás egyik legfőbb kulturális javunk. A lámpa fénye rajzolja ki a bennünket körülvevő bútorok alakját, adja meg a falak színét. Oly találóan írja róla a költő:

„Már mint gyerek csodáltam, lám a lámpa,

s bámész szemekkel néztem ott alant, mint a vén bronzcsésze a szobánkba szétszórta a rózsás szelíd aranyt.”

Csodáljuk meg hát Kosztolányival együtt a lámpát, amelynek meleg fénye mindenhol körülvesz bennünket, ha bánkódunk vagy örülünk, gyászolunk vagy ünnepelünk; elkísér a bölcsőtől a sírig.

Budapest, 1986. május A szerző

7