Vadászi Erzsébet: A bútor története (Budapest, 1987)
Reneszánsz bútorművészet
ján. Legszebb talán kör alakú belső udvara jón oszlopcsarnokával. II. Fülöp szürke gránit Escoriálja már érett spanyol reneszánsz alkotás. Juan de Herrera műve. II. Fülöp valóra váltotta Saint Quentinnél tett fogadalmát, ha legyőzi ellenfelét, II. Henrik francia királyt, a szétlőtt kolostor helyére újat építtet Szent Lőrinc tiszteletére. A vértanú halálára utalva az új, gránitlabirintus rostély alakú, a rostély nyelében van a király könyvtára, kápolnája, háló- és dolgozószobája, trónterme. Mind az Alhambra, mind az El Escorial belső kiképzésénél különösen erősek a helyi hagyományok. Bár a padlót itt is téglával vagy márványkockával borítják, a falakat azonban sajátos módon szőnyegszerűen lerakott színes csempékkel burkolják, a boltíveket pedig többnyire fehérre festik. A bútortervezésben a helyi arab, mór hagyományok itt is németalföldi (Vredeman de Vries) és francia (Ducerceau) hatással keverednek. Ülőbútoraik sorában az összecsukható sella curulis formát — ilyen volt V. Károly császár trónusa is — sokszor certosina technikával, ún. salamancai vagy sevillai berakással díszítik, ezzel a sajátos, keleti eredetű eljárással, amely éppen Spanyolországon keresztül jut Európába. Balluszteres lábú vagy sima. hasábos lábú székeik ülőlapját és háttámláját metszett, préselt és aranyozott cordobai bőrrel húzták be, nagy rézszögekkel verték ki. Egyik budapesti magángyűjtemény spanyol reneszánsz karosszékén, amely az egykori Delmár-, ezt megelőzően talán Figdor-gyűjteményből származik, a négy hasábos lábat elöl egymásba kapcsolt, ovális-négyzetes faragású léc kapcsolja össze. Függőleges kartámasztója egyenes, a vízszintes hajlított. Támlájának közepén címerpajzsba komponált bástya és három liliomszál ékeskedik. A hagyomány szerint II. Fülöpnek németalföldi komornyikja tervezte székét, amelyben az élete végén mozgásképtelen uralkodó könnyen tudta helyét változtatni. Hordszékét, amelyben utolsó útját tette meg az Escoriálból Madridba, ma is őrzik palotájában. A spanyol reneszánsz bútorművességben találkozunk először összehajtható tábori padokkal vagy ágyakkal. Kreuzenstein várában az egyik ilyen kanapét pikkelymustrás vörös bársony, a másikat metszett bőrkárpit borítja. Az egyszerű balluszteres, ill. hasábos lábon nyugvó, téglalapé dupla ülőlap felhajtható része képezi a támlarészt. Ez a típusú útiágy később is használatos volt. 104. összecsukható tábori ágyak; spanyol, XVI. század 105. Ágytervek Hans Vredemann de Vries (1527—1604) min takönyvéből 106. Ládika; flamand, XVI. század eleje (Budapest, Iparművészeti Múzeum) 104 88
