Vadászi Erzsébet: A bútor története (Budapest, 1987)
Reneszánsz bútorművészet
100. Dressoir rajza Ducerceau bútormintakönyvében; Párizs 1550 körül 101. Kétajtós szekrény; a dijoni H. Sambin metszete után (Párizs, Louvre) pótlapot vagy vendéglapot, amellyel szükség esetén az asztalt meghosszabbíthatták. A tárolóbútorok sorában elsősorban a ládát kell megemlítenünk, amely fontosságát e korszakban is megőrzi a dressoir és az emeletes szekrény (armoire a deux corps) mellett. A dressoirok legkorábbi példáit már a késő gótikában megismertük és utaltunk arra, hogy virágkoruk a reneszánszban lesz. A késő középkori hatszögletes formák azonban most eltűnnek, egyszerű négyszögletes hasábbá válnak a budapesti Iparművészeti Múzeum tárgya esetében is. A tömör diófából faragott emeletes rész két ajtóval nyílik, alatta két fiók található. A fiókok homloklapját keskeny szalagfonat fölött palmettás, legyezős faragás ékesíti. Maga a szekrény három jón fejezetű, akantusz, toll- és palmettás díszű pilaszterrel két egyenlő részre osztott. Az ajtók külső keretében félbevágott rozettasor, belső sávjában vékony szalagfonat fut végig. Az ekképpen kereteit betétmezőkben oroszlánfej, ill. női maszk található kartusba komponálva. Profilált zárópárkányának fogsordíszét toll, ill. gyöngysor követi. Két oldallapján a homloklapéhoz hasonló pilaszterek között csigás tagból kihajló, dús akantuszleveles betétmező van. E tárgy a Ducerceaudressoirok első csoportjába tartozik. A tradicionális, magas lábon álló kétajtós szekrény egész felülete domború relieffel díszített és különbözik Ducerceau második korszakának architektonikus felépítésű, polcos tárolóbútoraitól, ill. a harmadik csoport többemeletes, polcos dressoirjaitól. Ez az edénytároló szekrény az érett francia reneszánsz szép alkotása. Ezt igazolja az ún. második reneszánszra jellemző, nyugodt formája, a kortárs francia építészettel rokon struktúrája és II. Henrik korának szobrászatával való kapcsolata. Az a tény, hogy diófából faragott és a század végére már inkább jellemző csont- és kagylóberakás nélküli, csak megerősíthet minket abban, hogy Ducerceau 1550- ben Párizsban megjelent bútormetszetes könyvét követően készülhetett. Különösen Ile de France-ban és Lyonban kedvelt az a fajta szekrény, amely két egymásra helyezett ládából alakult ugyan, de inkább vertikális mint horizontális tagoltságú (armoire a deux corps). Felső része kisebb és beugró, két-két ajtós, timpanonos, vagy félköríves zárású. A szerkezeti felépítés ritmusát pilaszterekkel hangsúlyozzák, az ajtók négyzetes vagy ovális mezőit figurális dísszel gazdagítják. Elegancia és könnyedség jellemzi ezeket a szekrényeket a burgundi Hugues Sambin kariatidákkal zsúfolt bútoraival szemben. 85
