Vadászi Erzsébet: A bútor története (Budapest, 1987)

Reneszánsz bútorművészet

már III. Henrik uralkodása idején készítették, valójában azonban e tárgy II. Henrik stílusának továbbélését bizonyítja szinte e század végéig. Teknőszerű bölcsőjének külső oldalán a kis kerek nyílásokba fűzték a pólyázó szalagokat, amelyekkel a csecsemőt lekötözték, hogy csak a feje volt szabadon.

Talán nem túl nagy merészség azt feltételeznünk, hogy a bölcső hosszanti oldalain végigfutó, faragott körökkel kapcsolt négyzetek II. Henrik és Poitiers-i Diana kettős, egymásba fonódó HD monogramjának stilizálásából keletkeznek az anet-i kastélykápolna ajtajához és Diana-mennyezet kiképzéséhez hasonlóan.

A francia asztalok az itáliai példát követve két rövidebb oldallapjukon nyugszanak. Hugues Sambin besangoni asztalának oldallapját például csigásrozettás talapzaton elhelyezkedő patás lábú kosfejek képezik.

A II. Henrik halálát bemutató metszeten oszlopos lábú asztalt láthatunk. A század második felében éppen Ducerceau metszeteskönyvének hatására alakul ki a jellegzetes francia reneszánsz asztal, amelynek lapját a két oldal között hosszában egyenes lécen nyugvó árkádívek támasztják alá. Ebből a formából fejlődnek a hat-, nyolc-, sőt kilenclábú asztalok, amelyeknél a lábakat összekötő léceket H alakban rendezik el. A kávába pedig beépítik a

83