Vadászi Erzsébet: A bútor története (Budapest, 1987)

Reneszánsz bútorművészet

címeres és geometrikus padlótéglákat szőnyegszerűen rakják le. A della Robbiák firenzei műhelyében készülnek például a vatikáni palota pápai lakosztályának csempéi. A falakat neves művészek festik: Andrea del Castagno. Sandro Botticelli. Perugino. Mantegna. Raffaello. A XVI. századtól e freskókat stukkókkal keretelik (Vatikán. Sala Reggia: Róma. Spada-palota). A mennyezet kazettadíszeit is (keretbetétes szerkezettel!) nagy művészek tervezik: Michelangelo a firenzei Laurenziana-könyvtár. Antonio Sangallo a Farnese-palota. Giulio Romano a mantovai Palazzo del Te menynyezetrajzát készíti el. A ház legfontosabb darabja a kandalló, márványból készül az ajtó- és ablakkeretekhez hasonlóan. Az ajtók faragottak. de méginkább faberakásosak.

A firenzei Palazzo Vecchio díszkapuja, a Porta della Sala d'Udienza 1475—1481 között Francione műhelyében készült. Francione vagy Francesco Giovanni di Matteo műhelye egyike volt annak a nyolcvannégy bottegának. amely a XV. század második felében Firenzében működött. Ezek az üzletek a műhely, műterem, iskola szerepét is betöltötték. A festett vagy faragott, aranystukkós vagy intarziás ládikákat és kazettákat e bottegákban árulták, nagyobb feladatok vállalására bemutatott rajzok alapján a helyszínen került sor.

Az intarziaművesség egyik megalapítója Firenzében Francione volt. Tanítványai közül a két da Maiano. a két Sangallo. Baccio d'Agnolo és a del Tassok a legjelentősebbek. A Palazzo Vecchio kapuját a legújabb szakirodalom szerint Ginliano da Maianóval együtt készítette. Az ajtószárnyakon alul perspektivikus fülkékben gerincfeliratos könyvek kaptak helyet, fent félköríves fülkében Dante és Petrarca intarziából kirakott művű alakja áll. A két nagy olasz költő realista ábrázolása a sienai festői stílus diadalát jelzi Firenzében.

Ugyancsak itt. a Signoria épületében Medici Ferenc kabinetjének falait a földtől a mennyezetig fával burkolták, intarziával díszítették. Ez nem volt egyedülálló jelenség ebben a korban, hiszen Urbinóban Federigo Montefeltre dolgozószobáját. Mantovában a Gonzaga-palotában Isabella d'Este lakosztályát ugyancsak faberakással ékesítették. E rakott művű táblákon tájképi részletekkel, csendéletekkel. Urbinóban például egy teljes szobaberendezés megjelenítésével: padokkal, faliszekrényekkel. erkélyekkel, fülkékkel, szobrokkal találkozunk. Ezeknél is jellemzőbb azonban a geometrikus architektúra ábrázolása.

Az olasz művészek nagy életrajzírója. Vasari szerint: „A faberakás a kőmozaikot utánozza és a

festészetet, s a legjobb, amit e nemben alkottak Firenzében Brunelleschi idejében keletkezett." Őt a már említett Benedetto da Maiano követte. E szobrászok mesterei voltak a ,.különböző színűre festett fadarabkák kombinálásának oly módon, hogy abból látképek, indadíszek és más képzelt tárgyak álljanak elő."

Az új intarziatechnika egyidejű a modern perspektívaelmélet kidolgozásával, s ez nem véletlen. Bár Filippo Brunelleschi festményei és a korai firenzei intarziamunkák elvesztek, kapcsolatuk, ha műalkotásokból nem is. de írott emlékekből rekonstruálható. Az építész a perspektívát síkok, profilok, metszetek alapján tanulmányozza. Brunelleschiről például feljegyezték: ..tulajdon kezével festette le a San Giovanni teret fekete-fehér márványkő borítólapjai hálózatával, amelyek különös csínnal kissebbedtek". Sémái iránt nemcsak a legnagyobb festők — például Masaccio —. hanem az intarziaművesek is élénk érdeklődést mutattak. Ugyancsak Vásáritól tudjuk: ..Brunelleschi nem mulasztotta el azokat (ti. a sémákat) a tarzia famozaikok alkotóinak bemutatni, s azok úgy fellelkesültek, hogy e találkozás kitűnő ilyennemű munkák kiindulópontja lett.” Az újfajta intarzia — ahogyan ezt André Chastel nagyszerű tanulmányában kifejti —. rokonságot tart a márványdíszítéssel. Giuliano da Maiano például, miközben a firenzei dóm sekrestyéjének fapannóin dolgozik, egyidejűleg a kupola alatti fríz fekete-fehér márványborítási munkálatait is elvégzi.

Az ún. városképes intarziákhoz és a quattrocento városképhez, később díszletekhez, azonos vázlatok készültek. Francesco di Giorgio firenzei Uffiziben őrzött rajzáról például kiderült, hogy eredetileg intarziaminta volt. s később vált díszlettervvé.

Donatello szerint a perspektívát csak a kézművesek hasznosíthatják munkáikban. Rosszallással mondja barátjáról Uccellóról. gyémántmetszésű 64 lapú golyóiról és egyéb furcsaságairól — Vásárit idézem: — „Paolo te otthagyod a biztosat a bizonytalanért. a te prespektívád kedvéért, holott ezeknek a dolgoknak legfeljebb az intarziakészítők vehetik hasznát, kik frízeiket szalagokkal, s kerek vagy szögletes kagylókkal díszítik”. Utóbbiakon Donatello az élek geometriai idomait értette.

Firenzében számos intarziaművész nevét ismerjük. különféle listákból, de a da Maiano testvérek előtti időből egy mű sem maradt ránk. A perspektivikus intarziakészítés divatja az 1440—1450-es évektől kezdődik, az 1470-es évekre felvirágzik, s a XVI. században is tart. látni fogjuk nemcsak Itáliában. hanem Magyarországon is.

73