Vadászi Erzsébet: A bútor története (Budapest, 1987)
Gótikus bútorművészet
sarokpántja. Szélső keretszegélyén felvidéki és erdélyi stallumaink vakmérműves és ágra csavarodó kűszóindáit fedezhetjük fel. Stallumaink díszítési módját idézi egyik budapesti magángyűjtemény ládája is. A viszonylag magas, fent szőlőfürtös és levéldíszes lábon álló láda fekvő hasáb formájú. Homloklapja négy indás pilaszterrel két kisebb, középen egy nagyobb mezőre osztott, amelyek egymást metsző körökkel, rozetta-, szamárhátív- és halhólyagmotívummal ékesek. Bár származási helyét és mesterét nem ismerjük, ez •a nyugat-európai bútorokhoz erősen kötődő iparművészeti alkotás mindenképpen Közép-Kelet- Európábán, Magyarországon is készülhetett, hiszen harmonikusan megfér rajta az északiakra jellemző vakmérmű és az inkább déli lapos faragásos dísz. A ládák ácsolt alakját a XV. század második felétől tehát Magyarországon is felváltja a korabeli építészethez egyre inkább igazodó, csúcsívekkel, oszlopokkal és a késő gótikus építészet egyéb elemeivel gazdagított ún. keretbetétes láda. Horváth Henrik szerint is ,,igen díszes ládákra vonhatunk következtetést, ha a lőcsei Vir dolorum oltár állványát (predelláját) látjuk: feltehető, hogy ennek megfelelő, bútorszerű szekrények az olasz cassonék mintájára világi célokra is készültek.” Tárgyi emlékek hiányában, fekvő hasáb alakú, szárnyas oltárszekrény talapzataink adhatnak képet arról, milyen színvonalon állhatott késő gótikus bútorművészetünk. Díszesebb kivitelű ládáink homlokzatkiképzése — minden valószínűség szerint — a hasonló rendeltetésű (egyházi) templomi berendezési tárgyak művészi kialakításával egyenrangú lehetett. Gondoljunk csak a lőcsei Vir dolorum oltár mellett, a szentélyben helyet kapó főoltárra, és annak az Utolsó vacsorát bemutató, áttört lombokkal kereteit predellájára. Lőcsei Pál mester remekművére! Horváth Henriket igazolja egyébként az a „lángoló” gótikát idéző kassai faragvány is, amely díszteremben vagy fogadószobában álló láda homloklapja volt, s amelyet Kassa városa vagy talán a Czudar család címere díszít, a leveles ágak közé rejtett 1461-es évszám mellett. Az egyházi és a világi jellegű bútorkészítés korszakunkban nem különül el élesen egymástól. Már templomi padjainkról is feltételeztük, hogy azokat oltárszekrényt faragó mestereink faragták. Úgy véljük, hogy templomi berendezést előállító mestereink azonosak középkori otthonaink használati bútorait készítő asztalosaival. Jánosréti mester Szent Miklós legendáját megjelenítő egyik tábláján, ahol azt mutatja be, hogy a meglopott kereskedő éppen dühösen veri a szent képmását, a késő gótikus enteriőrben együtt láthatjuk e korszak régi és az alakuló új tárolóbútor műfaját, a ládát és a szekrényt. Mindkettő azonosan kiképzett, ívelt, szamárhátíves, kivágott talapzaton áll. Jól felismerhető, hogy a szekrény itt lényegében rövidebb oldalára felállított ládából keletkezett, amely fent lőréses, pártázatos párkánnyal egészült ki. Ez a fejlődés magyarázható a viselet változásával, a kevesebb helyigénnyel is, vitathatatlan azonban előremutató jellege. A szekrény kialakulásának másik formája a ládából vagy a ládák megkettőzéséből, egymásra helyezéséből adódik. A szélesebb, rendszerint már többajtós szekrények ládaeredetét, a kengyeles vasfogók is elárulják, amelyek a rövidebb oldalakon egymás fölött helyezkednek el. A bártfai könyvszekrény is alapjában véve három láda megkettőzéséből alakult. A vörösfenyő ládák homloklapjukon két-két ajtósak (összesen tizenkét ajtós), díszes kulcslyukpajzzsal; kulccsal nyílnak. A láda eredetét a szélső pilaszterekkel azonos két közbülső kúszóindás választóléc keretelés is igazolja. Stallumaink párkányával rokon koronázórésze azonban már egységes: architrávjában tizenhat szirmú rózsák négylevelű, liliomszerű virágokkal, halhólyagmotívumokkal váltakoznak. Áttört felső sávja a várfalak lőréses pártázatáira emlékeztet, hal vagy fecskefark alakú motívumokkal ékesített. Megkapó e szekrény színessége! Hogy a mintát képező, kiemelkedő felületek határozottabban elkülönüljenek az alaptól, a mélyedéseket egykor piros, fehér és zöld pergamen- vagy bőrhártyákkal vonták be. Ezek a színes hártyák középkori bútorainknál olyan jelentőségűek mint a „színes alap, vagy ércműveknél a díszes zománc”. A bártfai könyvszekrény 1487-ben készült, és eredetileg a Szent Egyed-templom Szent Katalinkápolnájában. majd az oratóriumban állt, valószínűleg a falba süllyesztve, legalább is oldalfalainak nyersen hagyott felülete alapján erre következtethetünk. A falba simult egykor a nagyszebeni, segesvári s a besztercei emeletes és többajtós sekrestyeszekrény is. Ezek a szekrények miseruhák, ötvöstárgyak tárolására szolgáltak. A falba épített szekrény, faliszekrény, templomainkban a szentségtartó fülke nem volt ismeretlen a középkori Magyarországon. Sokszor egészen a falba mélyült, s csak ajtója és keretelő lécszegélye készült fából például Meggyesen, Nagyszebenben, Segesváron és Szászhermányban. 70
