Vadászi Erzsébet: A bútor története (Budapest, 1987)
Gótikus bútorművészet
78. N agy fiókos asztal; magyar, XVI. század első fele (Budapest, Iparművészeti Múzeum) nagyobb szerepet a lakásberendezésben, ekkortól válik állandó használati tárggyá, ettől kezdve lesz elterjedtebb nálunk is. Legkorábbi, ún. erdélyi vagy bölcsősasztalunkat jávorfából faragták, lapja fenyőből készült (Iparművészeti Múzeum). Két űj, rekonstruált talpon nyugszik a szögben állított bölcső formájú — innen származik a bölcsőasztal elnevezés — alsó tárolórész, amelynek oldallapjait gazdag indafonat díszíti. Kávarészében egy álfiók helyezkedik el, lapos faragásé, leveles díszítéssel, belül sokfiókos, polcos kiképzéssel. Négyzetes lapja elhúzható, így lehet fiókjához férni. Ez az asztaltípus korszakunkban rendkívül elterjedt volt Magyarországon. Erdélyi asztal elnevezéséből ítélve talán Erdélyben volt gyakoribb, Kolozsvárott, Segesváron és Meggyesen, de Felvidéken, például Bártfán is készítették. A Nemzeti Múzeum ún. bártfai asztala és a bártfai városháza asztala ugyancsak bölcsősasztal, bár utóbbi nem lapos faragásé, hanem mérműves és színesre festett. Szép bölcsősasztalokat találhatunk napjainkban a kassai, a kolozsvári múzeumban és a betléri, egykori Andrássy-kastélyban is. Nyugat-Európában sem ismeretlen ez az asztaltípus. Tárgyi emlékeken kívül Dürernek, a drezdai Landesbibliothekben őrzött egyik tollrajzán is szerepel, de Dürer házában is megtaláljuk e korszak másik asztaltípusa, az úgynevezett nagyfiókos asztal mellett. A nagyfiókos asztalok a bölcsősasztalokhoz anynyiban hasonlítanak, hogy szintén lappal lehúzható álfiókjuk van, de nincsen bölcsőszerű alsó tárolórészük, lábuk pedig nem két tömör oldaldeszka, hanem kettős talpon nyugvó, dupla, ékszerű csappal rögzített, merevítővel ellátott lábazat. E kétfajta asztal a késő gótikában nálunk is párhuzamosan egymás mellett él: a Magyar Nemzeti Múzeum egyik bölcsősasztala és az Iparművészeti Múzeum egyik bölcső nélküli, nagyfiókos asztala, ha nem is egy mester, de mindenképpen egy műhely alkotása, mivel széles, álfiókos, lapos faragásé, indákba komponált, virágokkal ékes kávarészük azonos kialakítású. Mindkettőnél a szemközti kávarészen középen találjuk a zárszerkezetet, ill. a kulcsot magába rejtő címerpajzsot, amelyet a két ellentétes oldalról indított hétvirágdíszes, leveles inda fog közre. Két oldalán három, hátul öt ötszirmú virág található a levelek között. Nagyfiókos asztalunk álfiókjának alsó lapján nincs négyzetes kivágás, így bizonyosak lehetünk abban, hogy eredetileg sem lehetett alsó bölcsőrésze. Lába 66
